Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910

mindenütt világosan értette volna meg Széchenyit, mintha nem tudta volna megemészteni ennek az óriásnak életgondolatát, nem tudott magának tiszta képet alkotni sem a korszakról, melyben a reformátor élt, sem magáról a nagy reformátorról. Gyengesége a munkának az is, hogy Széchenyi közéleti s társadalmi munkásságának nem szentel elég tért, s e miatt nem domborodik ki előttünk a nagy ember, mint a közélet vezére, minden újítás kezdeményezője és legkitartóbb munkása. A dolgozat szerkezete világos, s a külső szerkesztésnek megfelel a tartalom elhelyezkedése, és mégis a menetét nehézkesnek kell tartanunk, amelyet nem tesz könnyebbé az alcímek halmozása. Stílusa elég folyékony, de sok helyen kezdetleges, s nem eléggé magyaros; itt-ott azt érezteti, mintha nem volna kellő nyelvérzéke, oly idegenszerű, szokatlan mondatszerkezetei vannak.

Ezeket a hibákat levonva a dolgozatból még mindig maradnak elég kiválóságai: Széchenyi munkáinak ismerete, ezek alapján Sz. találó méltatása, a szerkezet világossága és a stilus folyamatossága s az egészből feltűnő szorgalom mind oly tulajdonságuak, melyek a dolgozatot véleményünk szerint a pályadij kiadására is érdemessé tennék, ha a 2. sz. »Magyarország lesz — hogy legyen« jeligével bíró munka nem volna versenytársa, mely messze kimagaslik az előbbi fölött.

Ennek a 2. sz. munkának legnagyobb érdeme a nagy olvasottság, máris elég széles látókör és az önállóságra való törekvés.

Míg a bevezetésben szemünk elé tárja a múlt század huszas éveiben Európa állapotát a hires szent szövetség béklyóiban, átmegy Széchenyi fellépésére s müveinek fejtegetésére. Marx, Smith és Bentham müveivel állítja szembe a Hitelt, kimutatva, hogy a Marx eszméit Széchenyi sokkal elébb propagálta már, az azonban nem veszi őt észre; de a babér mégis csak Széchenyi homlokát illeti. Folytatva tovább ismerteti szerző a nagy ember munkásságát, sok oldalról megvilágítva, kiváló munkák idézeteivel támogatva, oda állítja őt mint vezért, mint a történeti materializmusnak legkiválóbb megalapítóját, aminél tán kissé többet is mond, mint kellene. Tagadhatatlan, hogy szerző nemcsak meglepően sokat olvasott, de meg is értette, amit olvasott. Felfogása tudományos és szakszerű magaslatra törekvő, a modern szociális eszmék hatása alatt álló, s Ítélete a modern nemzetgazdasági iskola szempontjának a Széchenyire való átvitelében áll.

Teljes képet azonban ez sem tud adni Széchenyiről, de nem azért, mintha nem ismerné, hanem mert az ismereteit koránál fogva képtelen úgy feldolgozni, hogy azokból egy önálló, egységes kép kerüljön elő. Ámde, amit adott, az is nagyon szép. Bizonyítja, hogy

— 61 —