Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1910

Őszinte, mély meghatottsággal állottuk körül a tiszai egyház- kerület boldogult főpásztorának, Zelenka Pál püspöknek, ravatalát, teljes mértékben átérezve azt a nagy veszteséget, melyet az ő elköltözése evangélikus egyházunkra nézve jelent; de az isteni gondviselés nem hagyja pásztor nélkül az ő nyáját s Öméltósága, Geduly Henrik püspök úr személyében oly férfiút állított egyházkerületünk élére, aki a legtökéletesebben egyesíti magában mind ama kiváló tulajdonságokat, melyek a püspöki méltóság viselőjének díszére ékességére szolgálhatnak.

Az ősi protestáns család, melyből származik, sok kiváló papot adott immár magyarhoni evangélikus egyházunknak, s új püspökünk egyéniségét szinte zálogául tekinthetjük a munkában, alkotásokban gazdag, virúló jövendőnek, mely az ő vezetése alatt egyházkerületünkre vár.

Mély tudománya, rendületlen protestáns meggyőződése, forró hazaszeretete, ragyogó tolla, elragadó ékesszólása, erőtől duzzadó fiatalsága, mindenkit lekötelező őszinte emberszeretete és nyájassága, oly tulajdonságok, melyek minden szivet megnyertek részére s nevének hírét tiszteidé tették egyházkerületünk határain jóval túl, még mielőtt a gondviselés keze a püspöki méltóság magaslatára emelte volna.

Egyházkerületünk méltán tekint a legnagyobb reménnyel és bizalommal tettre termett fiatal püspökének működése elé, s e bi- zodalomnak és reménységnek elsősorban részese a mi főgimnáziumunk, melynek az új főpásztor annak idején vallástanára, majd mint a nyíregyházi evangélikus egyháznak lelkésze s a kormányzótanács tagja mindenkoron odaadó, lelkes barátja és támogatója volt, mint rendületlen híve annak az elvnek, hogy a protestantizmus életÜóuözlet.