Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1908
7 szik a rendbontó kellemetlen külső hatást eltávolítani, vagy ha azt nem teheti, legalább védekezni próbál ellene. Jöjjünk tisztába azzal, hogy vájjon a növényi sejtnek melyik alkotó része szenved elváltozást a külső hatások következtében, azaz a növényi sejtnek melyik része alkalmas az inger felvételére és tovább vezetésére? Hogy ezt megteliessük, idézzük vissza emlékünkbe egy tipikus növényi sejtnek a képét. A növényi sejtnek van szilárd, határozott körvonalakkal biró fala; a falhoz simul a plazmatömlő, amely körülveszi vékony bevonattal a fal mellé szorult sejtmagot; a sejtüreg többi részét a sejtnedv (vacuolum) tölti ki. Ahol a plazma a sejtfallal és a sejtnedvvel érintkezik, ott egy kissé sűrűbb, de majdnem teljesen átlátszó, igen kevés benne a szemcse. A plazma többi része, tehát amelyik ezen két kéreg között van, zavaros, erősen szemcsés és viszonylagosan híg. Ezen zavaros, könnyen folyó plazma folytonos áramlásban van, amely áramlás csají akkor szűnik meg, ha az illető sejt elhal. Vizsgáljuk meg sorba a sejtnek egyes alkotó részeit, hogy mennyiben volnának alkalmasak az inger felvételére és tovább vezetésére, A sejtfalnak a szerepe a sejt életében passzivus; az csak jelenlétével használ a sejtnek, t. i, védelmet nyújt a sejt többi gyenge részeinek, de a sejt életnyilvánulásában semmi része sincsen. A sejtfal tehát nem lehet a sejtnek ingerelhető része. Úgyszintén a sejtmagot is ki kell zárnunk ezen munka végzéséből, mert az a szaporodásnak a fontos szerve. A sejtnedvtől (vacuolum) is el kell tekintenünk, mert a fiatal sejtekben, amelyek, mint majd látni fogjuk, a legfontosabb ingert felvevő szervek közé tartoznak, sejtnedv egyáltalában nincsen, vagy csak több apró, a plazmában elszórt cseppek alakjában van jelen. A sejt alkotó részei közül nem maradt más egyéb hátra, mint a protoplazma. A protoplazma zavaros, híg, szemcsés része folytonos áramlásban van, az áramlás következtében folytonos elváltozáson megy keresztül s így ez nem volna képes a külső hatásoktól előidézett változást észrevenni (percipiálni). A percipiálásra egyedül alkalmasnak a sejtfal mentén levő átlátszó, szilárdabb, vékony protoplazma-rész
