Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1907

A tiszta hit létünk kovásza, Üdvösségünknek záloga;

A tudomány lelkünk fohásza,

Mely öntudattal száll oda.

Mily áldás, hogyha összeférnek,

S mily átok, hogyha rossz testvérek! Egymással boldogítanak,

Egymás nélkül üres szavak . . .

Jöjj hát e helyre jó reményben Hazám virága, ifjúság :

Áldott, ki jö az Úr nevében,

S epeszti égő szomjúság.

Itt mindig tárt karok fogadnak, Kincset s erőt gyüjthetsz magadnak, Kincset, élöt a sírban is,

S erőt, amely magasba visz.

A legfőbb nagyság, legfőbb jóság Nem lesz csupán csak sejtelem : Mint eleven, fényes valóság Sugárzik által lelkeden.

Nem lesz a kezdet titkot rejtő,

Nem lesz a vég kétségbeejtő, —

Az élet célja földerül,

Ha öt vallód vezéredül.

Feltárul itt a nagy természet Csodája mind elméd előtt,

S bizton, mert nyitott szemmel nézed A mindenütt ható erőt:

Föld mélie és menny boltozatja Zárait mind lepattogtatja,

S megtudod, hogy bár végtelen, Szolgánk lehet minden elem !

Feltárul itt: mit tett az ember Oly sok-sok ezredév alatt,

Hogy kézzel-ésszel, küzdelemmel Miért bukott, miért haladt.

A múltnak minden tanulsága Kész fegyver új, meg új tusára,

S ha nincs meg ez a fegyvered, Még önmagad sem ismered.