Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1907

A főgimnáziumi új épületrész fölavatása.

Mindjárt az iskolai év kezdetén, szeptember hó 7-ik napján, d. e. 10 órakor lélekemelő ünnepet ültünk. Az ünnepély a régi tanári szobával kibővített, új, vasbeton menyezettel ellátott s újonnan festett díszteremben folyt le, a főgimnázium kormányzó tanácsa, a tanári kar, díszes közönség s a tanuló ifjúság jelenlétében. Az ünneplők közölt foglaltak helyet: Vay Gábor gróf, Szabolesvármegye főispánja, Mikecz Dezső alispán, Májerszky Béla, polgármester, Siposs Béla megyei főjegyző. Fejér Imre megyei főügyész, Kovács István kir. táblabiró, Eckcrdt Klek kir. tanácsos, kir. pénzügyigazgató, dr. Rosenberg Emil izraelita hitközségi elnök, Surányi Imre szövetkezeti vezérigazgató, Leschák Antal m. kir. posta- és távirda főnök, s ezeken kívül az ifjúság és iskola számos barátja.

Az ünnepély a „Jövel Szentlélek Úristen“ eléncklésével volle kezdetét. Ennek bevégezte után Paulik János evang. lelkész a következő megható imát mondta el:

Az első szó, mely e felékesített csarnokokban ajkainkon megcsendül, a te szent neved, nagy és örök Isten, mennyei jó Atyánk! Óh mert érezzük, hogy a te kegyelmed volt az, a mely minket idáig megsegített s egyedül a te kegyelmed adhat a szép kezdetnek szép folytatást.

Megilletődve s örömtől repeső szívvel nézünk körül e szent hajlékon, mely imé megnagyobbodva s új, ékes öltözékben áll előttünk; és lelkünk önkénytelenül a múltba száll vissza, ezen intézetnek igénytelen őséhez: az első „latin iskolához“, mely legelsőnek szolgálta e városban a magasabb tudományt, — óh és meghatottságunk még nagyobb, örömünk még kitörőbb, látván azt, hogy mivé lett az elhintett mustármag az idők folyamán, hogy imé milyen terebélyes fává növekedett az, a melynek ágairól ma több százakra menő ifjú szed évenként gyü1* "