Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1907
10 Majd Leffler Sámuel főgimn. igazgató olvasta fel „Adatok iskolánk felépítésének történetéhez“ című értekezését, így: Ünneplő Gyülekezet! Azt hiszem, hogy helyesebb ösvényre alig léphettünk volna ma, midőn egy emberileg befejezett művet a közhasználatnak a jelen ünnep folyamán átadunk, mintha legelső helyen szívünk mélyéből fakadó hálaimával emelkedünk fel a mi jó Istenünkhöz, aki fáradságos, hosszú munkálkodásunkat megáldotta, létrehozásában kegyelmesen támogatott. Létrehozta nem ugyan a „teremtés“ „legyen“ szavával hanem a napról-napra teljesített szorgos munka kitartó fáradságával; létrehozta azoknak a vezető férfiaknak bölcseségévcl, fáradságot nem ismerő kitartásával, akiket ez idő szerint ez alkotás létrejöttében eszközeiül választott és rendelt ki; létrehozta a magyar állam kormányának támogatásával, a mely jó lélekkel belátta azt, hogy e népnek, Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye népének feltétlenül szüksége van ezen intézet működésére, a tudomány, közművelődés, felvilágosodás terjedése végett, hogy annak munkásai az istenfélelmet, erény- és tiszta erkölcs magvait az ifjúság lelkének jól megművelt talajába be- üllessék és a jelen kornak a világpolgár súgót hirdető s üres jelszavak után kapkodó áramlata ellen törve, az őseinktől örökölt tiszta, igaz honszerelem lobogó lángját gyújtsák fel, élesszék, ápolják az ifjúság zsenge szívében. Magasztos eszme járja be napjainkban a levegőt: „Fejleszteni kell a magyar nemzeti öntudatot, a nemzeti eszmét és annak részére kell megnyerni minden egyes hát a hazának“. Jól ismerem ez iskola keletkezésének körülményeit s nyíltan vallom és hirdetem, hogy az alapító jelesek lelki szemei előtt is e nagy cél megvalósítása lebegett. Mert az idegenből ide települt földnépének nyelve tót volt ugyan, de érzése magyar ... és a távolról izgató nyelvrokon erők kárt okozható befolyásának el'ensulyozása végett kellett e tudományok csarnokában hatalmas védbástyát emelniök.
