Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
7 összetartóbb volt, győzött: ez tragédia, de nem becstelenség. Igen ám, de a német úgy csapott le reánk, mint a keselyű. Megvárta, míg a török vérünket kiszívta s aztán jött ő, hogy aléltságunkat. felhasználva tépjen, marcangoljon kedvére. Hol maradt a híres keresztyén szolidaritás, melynek elve szerint egyesült erővel kellett volna visszavetni a félholdat legalább a Boszporuszon túlra? hol maradt a keresztnek szentsége, mikor prédálni, rabolni lehetett a boldogtalan magyart, aki azt az elvet is mindig komolyan vette ? A német szükségképen álltoknak, árulónak s hozzá gyávának tűnt fel a magyar előtt, becsülésre nem, csak megvetésre és gyűlöletre számíthatott Ezen ne csudálkozzék senki, Iegkevésbbé maga a mi drága jó szomszédunk Időközben a viszonyok kifelé is változnak. A török birodalom alkotmánya hol itt reccsen, hol amott roppan egy nagyot, hirdetve a hanyatlás korszakának kezdetét. A német és dinasztiája is nem egy megpróbáltatáson ment keresztül, míg másfelől, bár a magyar szabadság csak nem tért vissza, volt magyar nemzet, megtépve, megszakgatva bár, de volt. s a XVI. század rémlátó Jeremiásainak jóslata nem következett be. Nyilvánvaló, hogy csak ember kellett aki irányt mutasson s kezdődhetett a siker reményében való vállalkozások korszaka. Bocskay, Bethlen, Thököly az új típusok. Szabadsághősök, a fajszeretet erős, tipikus kialakulásai, de már nem a keresztet látják, mint útjuk végét, hanem a sikert s annak érdekében hozzák meg a maguk áldozatát. Thököly rosszul jár a török szövi lséggel. A (örökség magyarországi uralmát többé fenntartani nem tudta. Belső bajok lehetetlenné tették ezt s külső ellenség, meg sok merész vállalkozás siettette a kaszatrófa beállását. A németnek nagy szerepe jut a törökség kiűzésében s a magyarság színe-java lelkesedéssel követi Lothringern Károly s Savoyai Eugén hadait. A vállalkozás sikerül, a magyar hinni, remélni, feledni, sőt szeretni kész; s íme: rettenetesen csalódik. Zrínyi Péter. Frangepán, Nádasdy árnyékai fel-feljárnak, felsírják az országot egyre többedmagukkal, mert szünet nélkül dolgozik a bakó Eperjesen. Ami magyar vér másfélszáz esztendő kegyetlen harcaiból fennmaradt, azt már most ontsa a hóhér s akkor a dinasztia elérte célját, így hitték Caraffa és társai.
