Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906

— 48 —

8. Március hó 15-dikét ez évben is szokott bensőségteljes lelkesedéssel ünnepelte meg a tanártestület és a tanúlóifjúság a kormányzó tanács h. felügyelőjének, több tagjának és számos tanügybarátnak jelenlétében.

Az ünnepély sorrendje ez volt:

1. Nemzeti dal. Énekli az ifjúsági daloskor.

2. „Talpra magyar“! Szavalja Vietórisz László Vili. o. t.

3. Ünnepi beszéd Tartja dr Pröhle Vilmos főgimn tanár.

4. Március 15 Irta és szavalja Sulcz Albert Vili. o. t.

5. Fohász Énekli az ifjúsági daloskor.

6. Koldus Ábrányi Emiltől. Szavalja Nagy Pál Vili. o. t.

7. Vándormadár. Ábrányi Emiltől. Szavalja Hallay Gyula Vll. o. t.

8. Hymnus. Énekli az ifjúsági daloskor.

Az ünnepi beszédet fenkölt eszméinek maradandó becséért az ifjúság számára íme itt közlöm:

Tekintetes Kormányzótanács! Tisztelt Kartársaim!

Kedves Ifjúság!

Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledőlt már a nemes Ilion,

A büszke Karthágó hatalma,

Róma s erős Babylon leomlott.

E szavakkal fejezte be a nagy Berzsenyi szívet- lelket megrendítő dalát, mellyel száz évvel ezelőtt romlásnak indúlt nemzetét akarta a tespedés tunya álmából felriasztani.

Hogy az egyes múlandó s koszorújának bimbója vajmi hamar elvirúl, azt tudta a költő, de nem esett rajta kétségbe: bizton tekinté mély sírja éjjelét s nem ijedt meg tőle ; de nemzete pusztúlásának szemlélete égő fájdalommal marcangolta lelkét: elpusztúljon. semmivé legyen a régi szép magyar nép, mely hajdan mennyköveket szórt Áttila véres harcai között s nagy Hunyadink alatt visszaverte Mohamed hatalmát ? Ez rettenetes, kétségbeejtő gondolat volt! Pedig ő úgy látta, és nem ok nélkül, hogy e népnek pusztúlnia kell, mert ugyanazokba a bűnökbe sülyedt, melyek a nemes Ilion, a büszke Karthágó, Róma s az erős Babylon bukását okozták.