Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
II. Rákóczi Ferenc. Ralf Waldo Emerson „Representative Men“ című jeles munkája Plato, Montaigne, Swedenborg, Sliakespere, Napoleon és Goethe alakjában bemutatja az emberiség lelki tulajdonainak hat kimagasló tipusát. Plato a bölcselő, Montaigne a szkeptikus, Swedenborg a mysticus, Shakespere a költő, Napoleon a cselekvő, Goethe az író ember megtestesítője, legtökéletesebb kialakulása Emerson szerint. Nincs semmi okunk az általa hirdetett evolutiós életfelfogása ellen kifogást emelni; azt is el kell fogadnunk, hogy szerencsés kézzel ragadta meg az ember különböző irányú lelki képességeinek legkiválóbb képviselőit; tökéletesen igazat kell neki adnunk abban is, hogy az emberi nem eme képviselői nem önmagukban merednek ki az egyetemes emberiség tengeréből, szirtek módjára, hanem hogy mindegyiknek fellépését megelőzte az elődöknak talán hosszú sora, úgy, hogy mindegyik tulajdonképen egy fejlődési folyamatnak eddig elért legmagasabb pontját jelöli. Azt a kifogást azonban lehet tenni ellene, hogy az adott típusok nem merítik ki az ember belső világának különböző irányait és árnyalatait s hogy hiányzik közülük — sok egyében kívül — a fajszeretet „representative man “-je. Pedig hát ilyen is van, nem is egy de több. Hogy más nemzet gondolkodói kit néznének ilyennek, az talán nem tartozik reánk. De hogy mi magyarok ebből a szempontból első sorban Rákóczi Ferencre gondolunk s kell is, hogy ő reá gondoljunk, az bizonyos. A fajszeretet tudvalevőleg az az indulat, mely az önzést és egyéni hiúságot ellensúlyozza, hol teljesen el hallgattatja, hol pedig, a mi löbbet ér mindennél, helyes irányba tereli. Ez azonban csak elvont, sablonos meghatározás, ha arról van szó. miképen osztályozzuk az emberi indulatokat lélektani szem1* í. ú '
