Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
- 11 — gyarságnak végső kétségbeesésből s a reménységnek egy balo- vány sugarából szőtt segélykiáltását fogadta. Akkor is tudná mindenki, hogy kik, mikor és kinek-minek kedvéért, hozták azt a törvénycikket, s akkor is mindenki arra a következtetésre jutna, hogy Rákóczi Ferencnek legalább is oly jónak kellett lennie, mint amilyen szerencsétlen, amilyen boldogtalan volt pályája végezetén, sőt talán már pályája kezdetén is! Nemcsak Rákóczi vér, Zrínyi vér is csergedezett ereiben. Fejedelmi és hősi dicsőség emléke izgatta gyorsabb keringésre annak a vérnek minden cseppjét, s aki mint gyermek, édes anyját, a mártírok ivadékát, Zrínyi Ilonát, páncélban látta Munkács falai közt, amint vihardúlta, marcona férfiaknak parancsokat osztogatott, nem az Éden virányain, hanem a pokol kínjai közt érezhette magát a bécsi udvar dédelgetései között. A nagy világ — hisz nem lehet mindenki magyar — talán soha sem fog annyi figyelemmel s csak feleannyi rokon- szenvvel is adózni a mi Rákóczi Ferencünknek, mint már eddig is adózott I. Napoleon fiának, a kis reichstadti hercegnek, a Rostand sasfiókjának. De hát még ez sem ok arra, hogy csüggedjünk, neve fényének valódiságában kételkedjünk s káprázatnak vegyük. A holdvilágon, amióta csak ember van e földön, elmereng tek, elábrándoztak sokan, milliók és milliók. A leggyengébb szem is kibírja fényét; nem hogy égetne, még nem is melegít, csak sejtelmeket, ábrándokat ébreszt. De a napba nézni kevés embernek van kedve, s aki megkísérli, szeme könybe lábbad, feje lehanyatlik Rákóczit földi szem kerülheti, elfordulhat tőle; mert nem felhőkkel kergetődző, kétes árnyékot vető holdvilág, hanem forró, égető nap. De igazán elfordulni csak gyenge, tisztátalan lélek fordulhat el tőle, mint ahogy a skorpiónak se teste, se párája nem kívánja a napot. De ilyen lények mindig voltak a világon s hányán jártak ilyenek RAkóczi árnyékában! A hívásra hazajött, megesküdött s kimondotta, hogy „resrudescunt !“ S aztán megindult a harc. A tavasz nemtőjé- nek virágdíszében jelent meg, mit a győzelem istenasszonya font koszorúvá s csak, aki nem láthatta, vagy vakon született,
