Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1905
60 Már a múlt nyári szünet ideje alatt is több vállalkozó fiú fordult hozzám azzal a kijelentéssel, hogy tapasztalásszerzés céljából útrakelni készül s bejárja a haza valamely szép vidékét. Kettő kivételével eltiltottam az utazástól őket, illetőleg semmi ajánló levelet nem adtam kezeikbe. Tettem azt azért, mert a serdűlő ifjúra nézve, amilyen áldásnak tartom az ismeretgyűjtést és tapasztalatszerzést, épen oly károsnak, erkölcsi lazaságra, dologtalanságra csábítónak, a finomabb erkölcsi érzék eltompítására vezetőnek azt az eljárást, hogy a 15—16 éves fiú nyakába vegye a világot egy krajcár útiköltség nélkül s aztán faluról-falura járva, kéregetve, koldulgatva a maga részéi e, tegyen meg valamely hosszabb, vagy rövid ebb útat. Ez a garas nélkül való utazgatás a közelmúltban valóságos mániává lett egyes iskolák ifjúsága körében. Nem csoda tehát, hogy a tanügyi kormány tiltó rendeletben zabolázza meg ezt a lábrakapott helytelen szokást. A vallás- és közoktatási minisztérium 1906 évi március hó 9-én 97249 sz. a. kiadott s a főigazgatók- és igazgatókhoz intézett idevonatkozó rendelele így szől : Komárom sz. kir. város közigazgatási bizottsága arról értesített engemet, hogy a legközelebb lefolyt nagy szünidőben ismételten jelentkeztek a nevezett város hatóságánál magukat középiskolai, vagy más tanulóknak valló ifjak, kik ismeretszerű és tapasztalatgyüjtő gyalogos utazásuk közben pénz dolgában megszorultak és a város pénztárából rögtön- utazási segélyt kértek és kaptak. Mivel az ilyen kéregetés homályt vet az illető iskola nevelési eredményére s rossz hírbe hozza a hazai tanulóifjúságot és mivel ilyenképen a magában véve üdvös és a tanulók szellemi fejlődésére nézve nagyon is hasznos tanulmányi utazások és gyalogolások az erre könnyelműen vállalkozónak meggondolatlansága lolytán közönséges csavargássá fajulhatnak: felhívom a főigazgatóságot, miszerint a tan kerülethez tartozó összes középiskolák igazgatóit a most jelzett visszásságra figyelmeztesse. Egyben utasítsa, hogy a tanuló-ifjuság erkölcsi önérzetére hatva, a vezetésükre és nevelésükre bízott tanulók a koldu
