Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1905
5 idők folytan a változott viszonyok követelményeit kielégíteni készséges magyar állam segélyével iskolánk ma, a hajdan keskeny udvaru, nádfedelü viskója helyett, édes örömmel tekint fel hosszan, büszkén elnyúló palotájára. De hát az ősi szellem? A szellem is ugyanaz ma, mely az egy századdal ezelőtt alapitók nemes lelkének szelleme volt: Isten dicsőségének hirdetése, a magyar haza szeretető, a Szent István koronáját viselő magyar király iránt való odaadó hűség, az erény, tiszta erkölcs és a haladó tudomány művelése. Megőrizték híven ezt a szellemet a múltban, meg, a közbeeső évtizedek viharos idején, meg, a közelmúlt küzdelmeiben, s kétséget keltő nehéz viszonyok között is híven őrzik azt a jelenben vezérlő éber lelkek és szemek. Istennek hála, iskolánk ma fejezte be életének századik évét. Munkássága, élete csupán a szabadságharc után reánk nehezült pestis hatása alatt szünetelt. Nem halt meg. Beteg sem volt. Élt. Csak az volt a baja, hogy vérereibe nem volt képes bevenni az absolutismus adagolásait. Ezentúl se fogja bevenni azt, ami gyilok a magyarra, ami gyilok a magyar kultúrára! Hálát adunk az Úristennek, hogy szemeink megláthatták a keskeny keretű iskola falainak
