Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
35 tanártestületet, hogy amennyiben a kormányzó tanács az Ő részére a folyó 1904. évi december 31-ig kért szabadságot megadja, ezen időre vegyék át tantárgyainak tanítását, 1905. évi január hó 1-én pedig megválik az intézettől s végleges nyugalomba vonúl. A tanártestület tagjai közül önként vállalkoztak helyettesítésére Porubszky Pál, dr. Popini Albert és Zimmermann Rezső tanárok heti 3—3 órában; míg engemet egyelőre ő maga kért fel az igazgatói teendők ellátására, majd a tanács 1904. évi szept. hó 19-én tartott ülésében helyettes igazgatóvá választott meg a folyó polgári év végéig. A pihenő igazgató nyugdíjkérvénye a magas tanügyi kormány által elintéztetvén, 1904 évi december hó 15-én érkezett le hozzánk s Martinyi József számára 1905. évi január hó 1-től kezdődőleg a becsületes munka után jól kiérdemelt nyugalmat, évi 4760 korona élvezetével, biztosította. Négy nappal ezután, december hó 19-én, tartott tanácsülésben olvastatott fel a nyugdíjba lépő igazgatónak állásáról való lemondó-búcsúlevele, mely, kimagasló érdemeinek jegyzőkönyvben történt megörökítésével, elfogadtatván, helyére csekélységemet emelte a kormányzó-tanács egyhangú bizalma. Hogy Martinyi József nyugalmazott igazgatótól a szeretetnek, tiszteletnek, mily fényes megnyilatkozásával vett búcsút a kormányzó-tanács, a pártfogóság, az egyház, a tanártestület, az ifjúság és Nyíregyháza város, sőt egész Szabolcsvármegye társadalma, arról ez „Értesítő“ vezércikke számol be; de úgy érzem, hogy szívem szerint cselekszem, ha még itt e helyen is búcsújobbot nyújtok feléje társaim nevében is; s midőn harminc évi zavartalan, egyetértő, testvéri szereteten alapúló, közös szent ügyért, iskolánkért, hevülő együttműködés után tőle búcsút veszek, kérem az Istent, áldja meg őt élete hátralévő idejében testi és lelki egészséggel, boldogsággal, nyugodt, csendes, derűs öregkorral; kérem őt, hogy lelkének vonzalma ne változzék meg élte végső lehelletéig azon intézet iránt, melynek kifejlesztésében, nagyranevelésében annyi része volt; ne változzék meg azon testület iránt, mely mindenkor kollegiális, férfias, testvéries készséggel támogatta magasztos hivatása teljesítésében. Isten éltesse nagyon soká! 3'
