Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
XVII boldogabb emberi érzés; a szegények nyomorának enyhítéséért »szívesen fáradozni« emberi kötelesség. Ennek a nemes eszmének keresztülvitelére nem voltak halomra rakott kincseim, de, — szerénytelenség vádja nélkül legyen elmondva,-— volt ennél lelkemben egy nagyobb kincs, t. i. az „erős akarat“ arra nézve, hogy a hivatásszerű kötelességem teljesítésén felül rendelkezésemre maradt időmet, önzetlenül, jó és nemes cél elérésére fordítsam. De meg én már magában a cselekvés közben elvettem fáradozásom jutalmát, lelkiismeretem nyugalmában: mert az egyesület körében a szenvedó'k és árvákért teljesített munka igaz lelki gyönyörűséget, felüdülést okozott nekem; azt meg Isten eló'tt s e díszes gyülekezet eló'tt vallom be, hogy soha sem gondoltam reá, soha sem vártam és soha nem kerestem a feltűnést arra nézve, hogy a legmagasabb hely- ró'l érjen e megtisztelő' kitüntetés. És Te méltóságos Uram! mégis meghoztad azt számomra s általam ennek az egyesületnek az örömére. Igen, mert nemes szíved észre vette, — s mióta szerencsések vagyunk Téged vármegyénk kormányzatának a legmagasabb polezán tisztelhetni, lelked a legmelegebb érdeklődéssel figyeli a mi szerény, csendes, jóratörekvő munkálkodásunkat. Erre csakis a szép és nemes eszmékért hevűlő szív s hasonló humanus eszmékkel teli lélek képes! Fogadd ezért az én csekélységem részéről, fogadd a jótékony egylet részéről hálánk igaz kifejezését. Legyen bőséges alkalmad «ilyen téren nemes lelked és szíved sugallata szerint jutalmazni sok másokat is. Végül kijelentem, hogy én a legmagasabb kitüntetés folytán se leszek elbizakodottá, büszkévé, se kényelmesebbé; testi és lelki erőimet, amiket Istenemtől még nyerhetek és kérek, első helyen hivatásom teljesítésének, azután meg a közjónak, embertársaim javának akarom rendelkezésére bocsátani. Legyen Istennek kegyelme és áldása ezen az egyleten, városunkon és szeretett magyar hazánkon. Isten áldja meg és éltesse Apostoli Királyunk Ő felségét alattvalóinak üdvére. Isten áldjon meg Tégedet és mélyen tisztelt családodat! Fogadd még egyszer őszinte köszönetemet. Majd Bartos Mihály a főgimn. Vili. o. tanulója, azután Juhász Ilonka ipariskolai növendék, végre egy árvaházi kis leány mondták el szívből jövő üdvözlő szavaikat, melyekre az ünnepelt külön-külön 2 b)
