Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
XV emberbarát! munkát méltányolta, de társadalmunk minden rétegének örömteljes elismerését is méltatta. Február 12-én díszközgyűlésben ünnepelte aj ótékony Nó'egyesülét érdemes titkárát kitüntetése alkalmából s a Nó'iparisko la helyiségében, amikor díszes közönség gyűlt egybe társadalmunk színe-javából élén báró Feilitzsch Berthold főispánnal. Özv. Básthy Barnáné, a Nó'egye- sület elnöke nyitotta meg a díszgyű'lést s szép szavakban üdvözölte az ünnepeltet. Erre a vármegye főispánja mondta el a következőket: M. T. Hölgyeim és uraim! Kedves ünnepelt Barátom ! Nekem kevés mondani valóm van azok után, amiket a nőegylet t. elnöke előttünk elmondott; mert amint alkalmunk volt hallani a mai kedves ünnepen, az ünnepelt érdemei olyan ékesen lettek elmondva, hogy nekem, mint a kormány képviselőjének, alig jut valamiről megemlékezhetnem. Méltóztassanak megengedni mégis, hogy ez érdemet kitüntető királyi jelvény átadásánál mégis valamit elmondandó vagyok. Általában azt tapasztaltam az élet hosszú során, hogy az az élethivatás, amelyet választunk nem mindig elégíti ki nagyobb és hasznosabb munkára sóvárgó lelkünket; gyakran még a közpályán utunkat álló csalódás, enyhülés keresésére késztet bennünket s más-más munkakörben keresüuk üdülést, pihenést. Természetesen az egyén jellemétől és műveltségi fokozatától függ, hogy vátasztott hivatásának lelkiismeretes betöltése után, hol akarja megpihentetni kifáradt erejét. A kevésbé nemes ember mindenesetre olyan téren üdül és keres szórakozást, a mely nem a legnemesebb irányban halad, de egy igazán nemesen érző szív és magasabban gondolkodó lélek mindenesetre olyan tért fog betölteni, a melyen méltán felülemelkedik sok más emberen, ahol jól, nemesen cselekszik. Te, kedves barátom, mint ilyen nemeslelkü, tiszta szívű és magasabban gondolkodó ember a jobbak útját választottad, felüdülést, meg- pihenést és benső nyugalmat biztositó mellék-foglalkozásodban. Te a közjótékonyság terére léptél s itt eltöltött 30 évi munkálkodásod alatt oly szerénységet tanúsítottál, hogy annak jutalomban és mindnyájunk igaz hálájában méltán kell részesülnie. Nekem talán szabad elmondanom, hogy a nőegylet körében eltöltött hosszú idő és hasznos fára
