Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903
- u polgárra szabtak, még a nemessel való házasságot is eltiltották, hogy ezen az utón se kerüljön közéjük nemes. Mint Nagyszeben 1589-iki statútuma mondja, látják ó'k, hogy micsoda felfordulást idézett elő Kolozsvárott a magyarok befogadása; nincsen abban köszönet, ha ez a nyughatatlan faj közéjük férkőzik; vége van akkor minden békességnek. Azért aki idegen nemzetségbelivel lép házasságra, veszítse el minden reá háramló örökségét.1) Legnevezetesebb intézkedés e tekintetben Kolozsvárnak 1603-ból való statútuma, az u. n. successió- ról való tractatus, mely a legvilágosabban tünteti fel a városiak felfogását. A régi szent királyok — Így szól — az országot nemességre, polgárságra és parasztságra osztották s mindegyiket külön törvényekkel rekesztették el egymástól. Hogy ne legyen köztük semmi elegyedés, mind a nemességet, mind a parasztságot a városi rendtől elválasztván, külön privilégiumokat adtak a kőfalak közé szorult városiaknak, kik egyarányú törvénnyel élnek és egyarányú méltósággal bírják egymást. A nemességet mint méltóságosabb személyeket törvénnyel, hellyel feljebb ékesítették és az egész ország birodalmát neki engedték, hogy mezőben lakván, az országot őrizzék és annak hasznát derékképen ők vegyék, sőt fejedelmeket is közülök választanak. E méltóság okából vetették alájuk a parasztokat is. De azt egyáltalán nem akarták, hogy városba szánjanak és a városiak egyességét, mely egyarányú személyek egyenlőségén alapul, azáltal megháboritsák. Ezért történt, hogy nemeseket a kolozsváriak mindeddig maguk közé nem bocsátotta^ mert egyességüket nem akarják megelegyiteni. Olyan ember elől ők nem zárkóztak el, aki születése szerint városi személy volt, de nemest semmi szin alatt ezután se bocsátanak be, hogy egyességük meg ne bomoljon. Mivel pedig látják, hogy a nemes népek valami szükségből az ő honjokat elhagyván, házasság által akarnak beférkőzni és Kolozsvárott tulajdont szerezni, azért hogy minden nyavalyának elejét vegyék s a városnak fundálásától fogva mindezideig megtartott szabadságát megőrizzék, elvégezték egyértelemmel, hogy amely özvegyasszony vág/ leányzó külső nemes személyhez megyen, vagy ment, semmi városi ingatlant örökségképen a férfihoz ne vihessen, hanem csak ingó marha részét örökölhesse, sőt nemes ember az ily örökségbe meg se szállhasson Kolozsvárott, aminthogy másfelől a városi személyek sem bocsáttatnak külső nemes atyjokfiai jószágának bírására. Az asszonyi állat nemes emberhez menvén a városi rendet mindjárást általhágja és azért a nemességért, melyet ura után talál, már nem városi, hanem külső nemes személynek neveztetik: azért méltó arra, hogy örökségének elvesztésével bűnhődjék. Hogy tehát titkon se cselekedhessék ilyet s ne mentse magát tudatlansággal, azért eltiltják a titkos menyegzőket, kötelezik az egyi) G. St. H. M. I. 545.
