Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1902
5 názium igazgatóiához fordult levélben 1891. év január havában, fölkérvén őt, hogy a tanárok közül valaki vegye át Habzsudáéktól (Habzsuda már ekkor Budapesten volt, hol néhány hét múlva elhunyt) a műszereket s folytassa tovább a megfigyeléseket. így hárult a megfigyelés gondja e sorok Írójára, mint aki a főgimnázium udvarán levő régi épületben lakott és lakik. A műszerek közül az August-féle hőmérőket és a párisi vonalas beosztású 56. számú állomási (akadémiai) légsúlymérőt 1891. február hó 7-én délután vittük át Habzsudánétól s helyeztük el a főgimnázium udvarán levő régi épület emeletén, a légsúlymérőt kedvező helyen, de a hőmérőket a lehető legalkalmatlanabb helyen; mert, bár az erkély, melyre a hőmérők kerültek, az épületnek északi oldalán van, tőle mintegy 5—6 méternyi távolságban emelkedik az iskola uj épületének jóval magasabb fala és fedele, melyek észak felől a levegő szabad járásának egyenesen útját állják és szinte négy fa! közé zárt térben, a levegő annyira megszorul, hogy az erkélyen levő hőmérők rendszerint kelleténél magasabb hőfokot mutatnak s így a följegyzések pontosságát és megbízhatóságát kétségessé teszik. Azonban a hely ilynemű megválasztásánál kényszer helyzetben voltunk; mert az udvar a tanulók üdülő, játszó és tornázó helye lévén, a hőmérők ott épségüknek s így használhatóságuknak veszélyeztetése nélkül elhelyezhetők nem voltak; az új épületnek észak felé néző része pedig egyrészt az észlelőnek volt nagyon távol a lakásától, másrészt pedig az oda helyezett hőmérőket az év nagy részében, kivált nyáron, a kelő és nyugvó nap sugarai hosszabb ideig érték volna, mi a pléh házikóban való elhelyezés mellett is módositólag hat a hőmérők állására. Ez az elhelyezés volt a hőmegfigyelések folytatólagos egyöntetűségének és megbízható voltának egyik megrontója, a másik pedig azon körülmény, hogy az ajánlatot tevő meteor, központi igazgató felszólító levelében szabad választást adott a megfigyelések idejének kitűzésére s igy az új meteorologus a ránézve kényelmesebb reggeli nyolcz, déli egy, esti nyolcz órát választotta az addig Nyíregyházán is szokásos reggeli hét, délutáni kettő és esti kilencz óra helyett s ekként a megfigyelés három időpontja az ország többi állomásának megfelelő hármas terminusától éveken át eltért. Idő múltával tettem egy ízben a középponti intézet vezetőségének ajánlatot, hogy nyáron az általános 7, 2, 9, télen pedig a kezdettől fogva használatos 8, 1, 8 órákban végzem az észleléseket, de azon választ kaptam, hogy ha egész éven át nem vagyok hajlandó az általános terminusokhoz ragaszkodni, akkor az egész évi egyenlően, bár a többitől eltérőleg végzett megfigyelések értékesebbek, mint a különböző időbeliek. Habzsudáék, illetőleg az elemi iskola udvarán maradt az 1891. év második feléig az esőfelfogó edény és a szélzászló; ősz felé a szél-
