Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
117 mindenekfölött az élénkségei és csillogást keresi; és így nein sokat törődik az elrendezés komoly méltóságával és a stilszerűséggel, hanem Sjö- ström müveinek plasztikus hármóniáját a cifra ékítmények és a pompázó színek festői hatásával helyettesíti. Legszebb alkotásai Helsingforsban: az ízléses népkönyvtár és az Ateneum pompás palotája. Nyström hive marad a Sjöström építő-művészeti alapeszméinek, így a tőle örökül kapott országháznak főhomlokzatán is megőrzi mesterének eszméjét, a szép oszlopsort; a belsejében pedig egy igen szép lépcsőházat gondolt ki oszlopokon nyugvó mennyezettel, és a fölülről szétáradó színes fényözönnek és az előcsarnok félhomályának szerencsés ellentétbe állításával elragadó hatást ért el. A Nyslröm rajzónjának köszöni létét Helsingforsnak újabban emelkedett palotái közűi a legesleg- szebbik is: az országos levéltár, melynek görögösen nemes idomai, bár pazarabb kivitelben, az Engel klasszikus alkotásaira emlékeztetnek. íme, a finn képző-művészet, Európa művészetének ez a legifjabbik gyermeke, ilyen szorgalmasan járta ki a mások iskoláját, és ilyen buzgó lelkesedéssel merített ihletet a különféle irányokból, melyek egymást érték a művészet nagy tűzhelyein. Megbecsülhetetlen érdeme, hogy minden izében nemzeti: a finn tájak, a finn népélet, a finn történet és a finn nemzeti eposz szolgáltatták mindenekelőtt a tárgyakat termékeihez, és éppen ez a tárgyválasztás adja meg nagy hazafias jelentőségét, mert ez gyökereztette meg a művészetet ilyen mélyen a finneknél, ébresztette föl a buzgó érdeklődést a művészet iránt és terjesztette el mind jobban és jobban a műizlést és a műélvezetek szükségének érzetét. A finn művészet a nemzeti talajból sarjadzott elő a hazafias eszmék hatása alatt. És éppen ezért, inkább, mint bárhol másutt, maga nevelhette a közönségét és szabhatta meg annak igényeit, a mi egyrészt a saját fejlődésében ritka szabadságot juttatott neki, és másrészt hivatása fontosságának büszke öntudatával ihlette meg. 2. Zene. A zenét, az ember szépérzetének ezt a legközvetetlenebb megnyilatkozását, szerette és gyakorolta a finn nép már abban az ősidőben, mikor még csak a runo és a mese tudott számot adni élete soráról. A míg csak a puszta szájhagyomány őrizte meg a népköltés termékeit nemzedékről- nemzedékre, ezt a költést mindig zene kisérte. Egyszerű volt a runo-k énekesének dallama, és egyszerűk voltak az akkordok is, melyekkel kan- tele-ján kiséri e magát. Ez a zene az ő ritmikus támasza volt. Mikor a lelkes kutatók összegyűjtötték ezt a gazdag népköltést, kiváltképpen
