Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898

5 O A legutolsó, a Rákóczy-féle szabadságliarcz egyhuzamban nyolcz esztendeig folyt. S ez idő alatt lett légyen a magyar labancz> avagy kurucz, egyformán áldoznia kellett a haza oltárára pénz­zel és vérrel, egyesnek ép úgy, mint hatóságoknak és testüle­teknek mindaddig, mig nem az egész ország kimerülve csak egy vágyat érzett: a béke és nyugalom vágyát az évszázados harcz és zaklatás után. S a béke megjött, vele egy uj politikai korszak is. A bécsi irányelvek nagy változáson mentek keresztül. Századok mutat­ták meg, hogy Magyarországon erőszakkal nem lehet boldo^ gulni, meg kell próbálkozni vele szépszerivel. S ami nem sike­rült a fegyvernek és börtönnek, sikerült végre a királyi kegy­nek, a szép szónak, a kitüntetéseknek és méltóságoknak. A bécsi udvar fénye, az újonnan felállított kir. kanczellária és helytartó-tanács magas állásai, az érdemrendek keresztjei és csillagai elszéditették a büszke magyar főurakat; elfeledkeztek szabadságról, függetlenségről, ősi alkotmányról, ősi nyelvről, szokásokról, ruházatról s lett belőlük az uj korszak egy oly sajátságos typusa, amilyen sem az ó, sem az uj világban egy­hamar nem található: hazájától, nemzetétől elidegenedett, nem­zetietlen magyar, aki sohasem tagadta meg azt, hogy ő magyar- mágnás, de aki hazájában csak az ő jólétének forrását látta, mint amelynek vele szemben csak tartozása van, de amelynek ő nem tartozik semmivel, ennélfogva sem törvényeit, sem szo­kásait, sem nyelvét tisztelni vagy szeretni nem köteles, sőt ilyesmit nem is kívánhat tőle senki sem. A magyar mágnás a 18-ik század második felében már Bécsben, Párisban és Londonban lakott, ha ugyanis az utóbbi két helyre a bécsi király kegye politikai küldetésben felhasz­nálta. A nagy nemzeti tradicziók, a Zrínyiek, Nádasdyak, Fran- gepánok, Rákóczyak nagy alakjai és nemzeti politikája nem birt többé jelentőséggel a III. Károly, még kevésbbé a Mária Terézia korabeli magyar főur szemében. A nemzeti közélet teréről tehát, melyen még a 17-ik században vezérszerepet vitt, lassanként teljesen letűnik. Letűnik önkényt, megvetve mind­azt, ami még néhány évtized előtt apáinak legnagyobb büsz­kesége volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom