Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
1. Bessenyei és a nemzeti ébredés. Repertórium. Bessenyei György: Holmi. - Grünwald Béla: Régi Magyarország. — Beöthy Zsolt: A magyar szépprózai elbeszélés. — Gyulai Pál: Egyetemi előadásai. — Závodszlcy: Bessenyei György. Szabolcsvármegye az idei május 9-én fényes ünnepséggel leplezte le Bessenyei György szobrát. Helyi jelentőségéből messze kiemelkedett az ünnep. Kiemelték nemcsak a sikerült csinos szobor, az ünneplők lelkesedése és nagy serege, a díszes koszorúk nagy száma, de különösen az, hogy a magyar kormány és hazánk legelső tudományos és irodalmi társulatai küldötteikkel vettek részt az ünnepélyen, dokumentálva ezzel, hogy Bessenyei munkássága nemzeti jelentőségű volt, s emléke örök hála és tisztelet tárgya marad a nemzet szívében mindenha. Illő dolog, hogy mi is megemlékezzünk róla, kik előtt Bessenyei kell, hogy mint nemzeti hős példaképen álljon s lelkesítse a magyar ifjúságot arra, miképen kell szeretni a hazát és nemzetet akkor, midőn a hazaszeretet nem kecsegtet a dicsőség babérkoszorújával, de ellenkezőleg gúny, legfölebb közöny a dija a lelkes munkának, melylyel a nemzeti ügynek szenteli életét a becsületes férfi. Bessenyei ily időben élt és dolgozott. 1. A tehetetlen kor, melyben a magyar az ő nemzeti egyéniségét csaknem végképen elvesztette, mindörökre szégyenfoltja marad nemzeti históriánknak. Ez a kor a XYI11. század. Európa népei nemzeti irodalomban és művészetben a virágzás magas fokán állottak. Angolok, francziák, hollandok, németek a tudósok, költők és képző művészek remekeit mondhatták magukénak. Párisban Corneille, Bacine és Moliére után a felvilágosodás lángelméje, Voltaire és társai döngették a régi állami rendszer kapuit; midőn ugyanis már a franczia nemzeti közszellem teljesen öntudatra ébredt s a nemzeti nyelv, mint 1*
