Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
71 kilen.cz' bitófa állott, melyeken a szabadságharcz kilencz leg- nagyobb hőse lehelte ki 1849. október 6-ikán nemes lelkét. Aztán felmentünk a várba, melynek 6-ik számú kapuja melletti sánczárokban lelte halálát a 13 vértanú másik négy hőse. Megszemléltük az aradi Kölcsey-egyesület tulajdonát képező szabadságharczi ereklyék országos múzeumát, melynek legértékesebb tárgyai az u. n. vértanuk termében vannak elhelyezve. Bejártuk a várost, gyönyörködtünk szép parkjaiban; felkerestük lyceumát, mely hatalmas épülettömbben vannak elhelyezve a főgymnasium, a reáliskola és a tanitóképző-intézet. Szépen berendezettnek találtuk a Maros partján emelkedő kereskedelmi akadémiát s valóban mintaszerűnek a községi nép- és polgári iskolákat. Ugyancsak a Maros partján emelkednek a polgári leányiskola és a fa- és fémipar iskolának palotái. Szóval láttuk Arad kulturális intézményeit. Kérdéseinkre: mennyivel járul Arad városa évenként az iskolák fentartásához? — azt a hiteles feleletet nyertük: a város költségvetésében ez évben iskolai czélokra 95 ezer forint van felvéve. E szám hatalmasan illusztrálja Arad lakosságának érzékét a kultúra iránt s biztosítja jövőjét és súlypontját az ipar és kereskedelem terén is a Maros völgyében. Szerettük volna megnézni a papíranyag-, a waggon-, és a Neumann-féle szeszgyárat, mint Aradnak igen nevezetes ipartelepeit, azonban az időből nem tellett, de meg az időjárás sem volt biztató, hogy maradhassunk. Szándékunk volt továbbá elrándulni Mátyás király romokban fekvő várához Világosra is, melytől nem messze fekszik a fegyverletétel szomorú színhelye, e szándékunkban azonban az esős időjárás szintén megakadályozott. A tornaversenyről referálván, kötelességemnek tartom itt is elismeréssel említeni fel iskolánk kormányzó tanácsát, mely 175 forintot szavazott meg a kisérő tanárok és versenyző ifjak költségeinek részben való fedezésére s arra, hogy tornászaink hazaérkezvén, ozsonnában részesüljenek. De elismerés illeti városunk nagy közönségét is, mely az ifjúság iránt való rokon- szenvtől vezéreltetve, szép számmal jelent meg a tanulók által rendezett hangversenyeken, miáltal nagymértékben járult ahhoz, hogy a tornaversenyben szegényebb tanítványaink is részt vehettek.
