Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897

8

Menalcas.

Maevius és Bavius lantján ki örömmel időzik.

Fogjon igába ravasz rókát s fejjen bakokat meg.

Damoetas.

Kötni akarnátok csokrot s felbújni az indát?

Fussatok el fiaim, mérges kígyó van a fűben.

Menalcas.

Lassabban juhaiin: nem jó közel érni a parthoz,

Nézzétek csak a kost, most is szárítja a gyapját.

Damoetas.

Hajtsd el Tityrus a kecskéket messze a víztől,

Majd idején kimosom magam is mind ott a patakban.

Menalcas.

Hűvös helyre a nyájt, gyerekek: ha a tőgye kiszárad,

Nagy nehezen keveset se fogunk mi kifejni belőle!

Damoetas.

Nézd már azt a bikát, legelőnk dús s mégse gyarapszik,

Ót, is, mint az urát, szerelemnek kínja emészti.

Menalcas

Nézd az enyém: már csontja zörög, pedig egy se szerelmes, Nem tudom én, juhaiin megverni ki szokta szemével.

Damoetas.

Mondd csak, a földkerekén mely tájon terjed az ég csak Három rőfuyire szét? fejtsd meg s letiportad Apollót.

Menalcas.

És ha te megmondod: hol láthattál a virágra írva királyneveket: Phyllisrül örökre lemondok.

Palaemon.

Jól van, elég volt már; csak nem fogtok veszekedni. Érdemesek vagytok mindketten a díjra; különben A ki szeretkőzik, számoljon előre bajokra.

— Teltig ivott a mező: zárjátok el azt a csatornát.