Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
17 íme tehát a koronázás, mint az alkotmánynak erőssége, a nemzeti szabadság biztosítéka évszázadokon keresztül. Ez adja meg logikus magyarázatát ama történeti ténynek, mért volt a király személye mindig a tisztelet tárgya a magyar nemzet szemében. Még akkor is, kedves ifjúság, mikor az uralkodónak idegen, a magyarok iránt ellenséges érzelmű tanácsosai törvénysértő cselekedetekre vették rá a különben jó fejedelmeket. Még olyankor se veszett ki a szivekből a tisztelet a király személye iránt; s ha alkotmánya és szabadsága védelmére fegyvert is fogott a nemzet, a felkelés czélja mindig csak a törvényes, alkotmányos rend helyreállítása volt és sohasem az uralkodó eltávolítása vagy megsértése. Óh pedig hányszor kellett küzdenünk alkotmányunkért, szabadságunkért az idegen befolyás ellen. A Lobkoviczok, Ampringenek, Kauni- czok, Metternichek és még sok-sok ellenséges érzelmű mindenható tanácsosai a magyar királyoknak mind csak arra valók voltak, hogy kioltsák a nemzetben a király iránt érzett szent tiszteletet s fegyveres támadásra kényszerítsenek I örvényes szabadságaink helyreállítása érdekében. Az utolsó negyedfél száz esztendő sok szomorúságnak, kevés örömnek a históriája nemzetünk életében. E negyedfél száz esztendő alatt megszoktuk azt, hogy boldognak érezzük magunkat, ha szenvedéseink megszűntek valamennyire. Mi éreztük a szenvedést, de ott fenn a királyi trón körül nem tudtak róla. Mikor követeléseinkben igen szerények lettünk, akkor úgy vélték az udvarnál, hogy túikövetelők vagyunk. S a kölcsönös bizalmatlanság mig szegény nemzetünk szenvedéseinek sokasi- tója lett, addig a szenvedés és csábítás megrontotta erkölcseinket, s a politikai és nemzeti hanyatlás utján lassan, de biztosan haladtunk a pusztulás felé. Felébredtünk volna még elég korán, és bár a nemzet törekvéseiben szigorúan az alkotmányos utat követte, az idegen befolyás lehetetlenné tévé a király szivéhez férkőzni a magyart; s a nemzeti ébredés biztató hajnala a vérbe fűlt nemzeti bukás sötét éjszakájává lett, soha többé nem Ígérve a feltámadást. És imé, szeretett ifjúság, hol vagyunk mégis nem egészen ötven évvel a nagy nemzeti katasztrófa után ? Csak a száraz tényeket mondom el : Alkotmányunk 30 év óta helyre van állítva s azóta rendíthetetlenül megőrizve; Budapestből, a haza szivéből, világváros lett, melyet bámulni jár az idegen; irodalmunkat ismerik világszerte; vasutaink behálózzák az ország minden vidékét; a fiumei kikötőből az ég minden tája felé úsznak a gályáink; a nemzetközi forgalomnak magyar kéz nyitotta meg a Vaskaput s e fényezőkkel a magyar kereskedelmet belehelyeztük a világkereskedelem nagy sférájába; gyárak füstölgő óriás kéményei tesz-
