Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
Delphiben az athéniek ajánlanak fel Marathon emlékére. Pausanias, ki e műemléket leírja, ') azt mondja, hogy a perzsáktól elvett zsákmány tizede fedezte ennek a költségeit; ez állításban azonban elháríthatatlan chrono- logiai nehézség rejlik. Hogyan lehetne ugyanis olyan időközt felvenni a marathoni csata éve és a csoport felajánlása között? Nem hihető-e, hogy Pheidias ezt sokkal későbben készítette? Hanem hát tudjuk, mit kell az úgynevezett, marathoni zsákmány felől tartanunk, a melynek kimerithetet- lennek kellett volna lennie, hogy fedezetül szolgáljon mindama költségekre, a mikre ürügyül szolgált volt; s) a valóságban Athén kincstára volt az, a mely Themistoklés és Kimon hadjáratai folytán megtelvén, megengedte több mint húsz évvel későbben az esemény megtörténte után a perzsa háború emlékének megörökítését. 3) 466. táján Kimon mindenható lévén, kétszeresen érdekében állott az emlékek magasztalása; atyjának Miltia- désnek az emlékét tisztelte ő meg és ezzel is emelte nevének fölényét. E szerint tehát az eurymedoni győzelmet követő évekre, vagyis 465 utánra tehető a Pheidias csoportjának készítése. A delphii fogadalmi ajándék egy csomó figurából állott, melyeknek neveit Pausanias hagyta ránk: Athéna, Apollon és a marathoni hős Miltiadés; azután e legendái személyek: Théseus és Phyleus, Kimon családjának mythikus őse; Kodros, Attika egyik királya és végül az attikai tribusok eponym hősei: Erechtheus, Kekrops, Pandion, Leos, Antiochos, Aigeus és Akamas. A primitiv fogadalmi ajándékokhoz az athéniek későbben Antigoné, Demetrios és Ptolemaios szobrait csatolták, kiknek a nevéről Attika uj tribusait nevezték el. Ebből tudjuk azt, hogy a csoport egyszerűen egymás mellé helyezett figurákból állott ama módszer szerint, a melyet Agelaidas és kortársai gyakorolnak az olympiai fogadalmi ajándékoknál. De még nem érkezett el az az idő, mikor Pheidias szakit mesterének hagyományával, hogy önállóságra jusson és hogy ama szigorúan összefüggő együttes tömegeket megteremtse, a melyekhez már sem hozzáadni, sem belőlök elvenni nem lehetne semmit sem, a harmonia megzavarása nélkül. Szívesen tennők ugyanezen időre az Athéna Areia szobrának létrejöttét, a melyet Pheidias egy plataiai templom számára készített. Az épitést kevéssel a plataiai csata után kezdték meg és pedig a plalaiai- aknak a korinthosi Kleokrilos indítványára megszavazott nyolczvan talentum, mint „vitézségük jutalma“ (ccqigtsiov) forditlatott volna erre a czélra. Az épités kétségen kivül hosszú ideig elhúzódott, mert Polygnotos, Onasiasszal a festői díszítéssel bízatván meg, csak 460 táján dolgozhatott rajta, miután munkáit Athénben bevégezte. Hogy a pénz fogyatékán volt már, a mikor Pheidias az istennő szobrához hozzáfogott, azért is hihető, mert a szobrász nagyon gazdálkodva bánt az alkalmazott *) Pausanias, X. 10, 1. 2) Lásd 0. Müller, De Phidiae vita et operibus, 19. 1. 3) Lásd E. Curtius, lieber die Weihgeschenke der Griechen nach den Perserkrie- gen (Nachrichten der Goetting, Gesellschaft der Wissenschaften, 1861.)
