Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895

17

semminemű olyan félelmetes jelleg nem volt, a minőt a homérosi versekből lehelne kiolvasni. Ezzel szemben a régi bizonyilékok egyértelműiig magasztalják a véghetetlen szelídséget, mely vonásain elömlött. „Békés és jóakaró istenség“ volt; olyannak tartották őt, mint „a ki osztja az életet és egyéb javakat; atyja, megtartója és oltalmazója az összes halandó embereknek.“ Még a legszerencsétlenebb ember is, úgymond Dión Chrysostomos, elfeledte minden baját e szobor láttára, mert „oly fényt és kecset“ öntőit belé a szobrász. ') A legnagyobb szelídség jellegét árulták el tehát a Zeus képei, úgy, hogy a Pheidias által megalkotott típusra joggal hivatkozhatunk. Fájdalom, úgy látszik, hogy a múzeumainkban őrzött márványművek egyike sem mulatja ennek a hű másolatát. Az otricoli 2) Jupiternek gyakran idézett mellszobra Lysippos iskolája stíljét mutatja; a Jupiter Blacas szobornak szép feje a British Museumban negyedik századbeli mű, mely elárulja az uj attikai iskola befolyását. a) Nem ismerünk pontosabb bizonyítékot annál az elisi bronzpénznél a párizsi Éremtárban, mely a legnagyobb valószínűség szerint Pheidias Zeus- szobrának fejét reprodukálja. (5-ik ábra.) ■*)

Az arczon vidámság és jóakarat kifejezése ül; a homlok egyenes, a szem kissé beesve; olajfakoszorúval körülvett haja fürtökben omlik vállaira. Ugyanilyen szelíd jellege van a Makedoni Fülöp pénzein levő igen szép Zeus tejnek is, a mit Pheidias műve szabad utánzatának lehet tartanunk. 5) Azt beszélték Olympiában, hogy a szobor befejeztével a szobrász arra kérte Zeus istent, adja jelét, váljon meg van-e vele elégedve? Mire azonnal villám csapott le a templom földjébe azon a helyen, a hol azóta bronz-hydriát (viztartó-edényt) mutogattak. Ugyan mely buzgó hitű látogató habozott volna e szoborban az istenek urának tökéletes képét felismerni? Az összes régi adatok egyértelemben nyilatkoznak az általa ébresztett csodálatról. Dión Chrysostomos azt mondja, hogy „felséges és tökéletesen szép egy mü ez“, és hogy „a szemlélőt kimond>) Dión Chrysostomos, Orat. (passim). V. ö. Overbeck, Schriftquellen, 705—-713. sz.

2) De Witte, Annali dell’ Inst., 1868. 208. 1. V. ö. Petersen, Die Kunst des Pheidias, 390. 1.

3) Rayet, Monuments de V Art antique, II. k., 42. tbl. Stephani is úgy nyilatkozott, bár meggyőző érvek nélkül, hogy Pheidias Zeus szobrának másául ismerhető fel az Ermitage-muzeum egyik márványfeje. Compte rendűé de la commission arch, de St- Pétersbourg pour, 1875. 1878. VI—VII. tbl. 160—198. 1. S. Reinach szerint ennek egy másik másolata rejlik egy smyrnai terra-kotta főben. (Melanges Graux, 149. 1.)

4) Overbeck, Griechische Kunstmythologie, 1. Münztafel, 34. sz. V. ö. Percy Gardner, Numismatic Chronicle, N. S. XIX. XVI. tbl., és Types of greck coins XV. tbl. 18. á., Journal of Hellenic Studies, 1886. LXVI. tbl., XXXII. sz.

6) Overbeck, idézett műve, I. k., 104. 1.

(5-ik ábra.)

Olymposi Zeus-fő. (Elisi pénz.)