Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1894
Gyűjtés a vármegyében. A cultus- minister válasza a feliratra. Újabb mozgalom az 1883. XXX. t. ez 47. §-a alapján. lásra a megye lakosai áldozatkészségének igénybevételét is szükségesnek tartván, alispánunkat a gyűjtés foganatosítására utasítottuk.1 A megye határozata értelmében másrészről Zoltán János alispán is megindította a közgyűlés által elrendelt gyűjtést; de bizony az nem mutatott fel valami fényes eredményt, a mennyiben a nyírbátori járásban begyült 1 frt 80 kr., a n.-káliéiban 30 frt 20 kr., a dadai alsó járásban 6 frt 46 kr., összesen 38 frt 26 kr. A többi járásból adataink nincsenek, mondják, hogy a gyűjtés eredménytelen maradt. Mindenesetre az eredmény nem méltó Szabolcsvármegye közönségéhez. Hajlandók vagyunk azonban hinni, hogy a csekély eredmény oka nem a közöny és áldozatkészség hiányában rejlik, mint inkább a gyűjtés módjának czélszerütlenségében. Ha a megye lakossága általában nem lelkesedett, nem akart áldozatot hozni a közös czélra, annál inkább ki kell emelnem az egyetlent, Grüfl József főispánon kivül, id. gróf Dessewffy Miklóst, ki 1000 forintos alapítványt jelentett be Sztárek Ferencz ügyvédje által, kötelezvén magát arra, hogy alapítványa után, az illetékes helyen, 6"/u kamatot fizet. A junius hó 9-én 115. sz. a. kelt felterjesztésére a vármegye már julius 5-én megkapta a minister válaszát; következőleg hangzik az: „A vármegye közönségének 115. sz. a. kelt felterjesztésére, a melyben azt kéri, hogy a Nyíregyháza város és ág. evang. egyház részéről fentartott hatoszlályú gymnasium teljes gymnasiummá állami segélylyel kiegészítése ügyében a fentartó testületekkel tárgyalások tétessenek folyamatba: értesítem a megye közönségét, hogy mindaddig, mig a középtanodai törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik, ilynemű tárgyalásokba bocsátkozni általán véve nem tartom időszerűnek. Budapest, 1882. julius 5. A minister meghagyásából : Tanárhj Gedeon.“ A gymnasium tehát ismét a maga útjára lett bocsátva. És a gymnasium érdekét, fejlődését s ez által a város .közjavát szívükön viselő férfiak nem kárhoztatták magukat tétlenségre: tanácskoztak és cselekedtek annyival inkább, mert időközben meghozatott a „Középiskolákról“ szóló 1883. évi XXX. t.-cz. s annak 47-ik §-a, mely feljogosítja
