Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1890
— ii — B) Kivonás korlátolt pontossággal. Az eddig leginkább használt eljárás szerint kikerekitjük mind a kisebbitendőt, mind a kivonandót.a kivánt jegyig és ezen kikerekitett számokkal végezzük a kivonást. Helyesebben: A kivonást egy számjegygyei tovább kezdjük, mint a mennyit az eredményben még megkívánunk, de a maradék ezen első jegyét le nem írjuk, hanem egyszerűen elhágyuk, ha nem nagyobb mint 4, ellenben a maradék legalacsonyabb rendű jegyét egy gyei nagyobbitjuk, ha az nagyobb mint 4. Példa Mennyi 68-9473 és 42-5548 számoknak különbsége 1. századrészekben, 2. tizedrészekben 1 pontosan a sz. b sz. 1. 68-9473 — 68-95 — 68-947 3 42-5548 42-55 42-554 8 26-3925 26-40 26-39 2. 68-9 — 68-94 73 42-6 42-55 48 26-3 26-4 Az 1. esetben az a szerinti eredmény 77ioo«o részszel nagyobb mint a valódi, a b szerinti ellenben 25Aoooo részszel kisebb; a 2. esetben az a szerinti 325/ieooo részszel kisebb, a b szerinti ellenben 77ioooo részszel nagyobb. Látjuk, hogy mindkét esetben pontosabb eredményt értünk el, ha a két elvet szigorúan alkalmazzuk, mert az első elhagyandó jegyek különbségénél esetleg fellépő magasabb rendű egység a megkívánt utolsó jegyre még közvetlen befolyással van, a különbségben elhagyott első jegy pedig a hiba nagyságára van befolyással. C) Szorzás korlátolt pontossággal. A szorzásra nézve a két elv elfogadásából következő szabályok folynak: 1. A szorzó minden egyes számjegyével megkezdjük a szorzást a szorzandó azon jegyénél, hogy az első szorzat egyesei a megkívánt legalacsonyabb rendű számjegyénél 1 egységgel kisebb rendűek legyenek (mert a tízesek a megkívánt utolsó jegyre még közvetlen hatással vannak).
