Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1889

abból azt következteti, hogy volt egy időpont, melytől a már keresztényévé lett igricz-rend elvesztette jelentőségét. Föl kell tennünk ugyanis, hogy midőn a pogány dalnokoknak pnsz- tulniok kellett, műveik is pusztulásnak indultak. A papság gondoskodott róla, hogy a pogánykornak ezen legmaradandóbb emlékeit is kiirtsa. Ezt legsikeresebben úgy érhette el, ha keresztény dalnok rendet alapit, vagy a királyok által ala- pittat, mialatt a régieket üldözi. Első királyaink alatt csakugyan voltak is udvari énekesek, tehát keresztények. Azonban jöttek az országra ép úgy, mint a királyra gonosz idők. A tatárjárás pusztává tette az országot s mikor az uj honala- pitáshoz fogott IV. Béla, a szétfutott s nagyrészt elpusztult igriczség rendjét nem állitotta hetyre. Nehéz gondjai közt nem is csoda, ha megfeledkezett róluk. Az a kevés tehát, aki megmaradt, vándorbotot fogott s később a telepedőkkel beözönlött idegen olasz, német hegedűsökkel és bohóczokkal együtt elaljasodott, elerkölcstelenedett, a kikről aztán egyházi és polgári törvénynek óvni kellett a lakosokat, mert többé nem hőstettek, történeti nevezetes események éneklői voltak, hanem kocsmai közönség trágár mulattatói; a kikről uem lehet azt gondolni, hogy társaságban egyesülve mysteriumi- drámák előadására képesek lettek volna s igv általuk ebből a nemzeti színjáték fejlődhetett volna ki. Mintegy reactiót mutatnak ezekkel szemben nehányan, kik egyedül járva egyik udvarházból a másikba, erkölcsösségre s hazaszeretetre buzdítják főurainkat s époly megvetéssel nézik a kocsmai idegen nyelvű histriót és mimust, mint a hogy tán fogalmuk sincs komoly drámai előadásokról.

Hogy az idegen ajkú mimusok és histriók voltak-e hatással hazánkban pl. a német színészet fejlődésére, nagyon érdekes volna megtudni, mert ez által teljesen igazolva lenne Gyulainak és Bayernak az az állítása, hogy a krónikákban feljegyzett histriók és mimusok mig egyrészt csak utczai művészetet kultiváltak, másrészt nem voltak magyarok sem.

Hol és mikor veszi tehát kezdetét a magyar dráma? Az iskolában, XVI. század második felében. A mi addig született, az nem dráma, mert sohasem látott színpadot, sőt nem is előadásra volt írva.

Toldy és utána igen sokan első színpadi terményünk gyanánt Sztáray Mihály Papok házasságát és Igaz papság tükörét ünnepelték. Toldy Ferencz a magyar irodalom ünnepnapjának nevezi azt a napot, melj'ea ezt a két munkát az akadémiának bemutatta. Kétségtelen, hogy kiváló irodalmi