Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1888
Mig valaki a mondathangsulyt megkülönböztetni nem tudja, nem tud helyesen olvasni. Az olvasási gyakorlatoknál a gyermeket rendesen arra figyelmeztetik, hogy ügyeljen az Írásjelekre, jelentésüket tartsa meg. S mi az eredmény? A vesszőnél, pontos vesszőnél és kettős pontnál semmi feltűnőt nem tapasztalunk, eltekintve a betartott időmennyiségtől, de a pontnál a hangot rendesen nem ereszti le, s mert figyelmeztetve volt, hogy a pontnál a hangot le kell ereszteni, hogy ezt tehesse, újra olvassa az utolsó szót. A mi iskoláinkból kijött gyermekek kivétel nélkül így olvasnak, sőt, ami több, a mondat végső szavának utolsó szótagját rendkivül felemelik. S mert az elemi iskolákban így szokták meg az olvasást, nincs az az emberi hatalom, mely a gjunnasium nyolcz osztályában is erről teljesen leszoktassa. Ezek közül legalább 50% aleg- gondosabb utánjárás mellett sem tanul meg soha helyesen olvasni. Ezen megszokott schablon módszer helyett sokkal czólsze- rübb volna a mondathangsulyra fordítani a gondot. A mondat- hangsúly rendes megtartása mellett ily ferde kinövés soha sem fordul, nem fordulhat elő, mert az a lélekzetet annyira igénybe veszi, hogy az illető kényszerítve van a vonásnál lélekzetet venni, a pontnál a hangot leereszteni. Ekkor az írásjelek megtartása nem szorul kényszerre s magyarázatuk nem untalan ismétlésre. Probatum est. Azonban a mondathangsulyra nem csak az olvasásnál kell tekintettel lennünk, hanem a felmondásnál is. Ennek első módja rászoktatni a tanulót, hogy úgy feleljen, mint közönségesen beszélni szokott. Ha aztán az olvasási gyakorlatban a mondathangsulyt helyesen kitudja ejteni, nem sok útbaigazítás kell a felmondás alkalmával. Továbbá elkerülhet- len szükség figyelmeztetni, hogy, amint olvas, úgy tanulja meg a könyvnélkülieket is. Most is úgy tanulják meg, de, ha kín hallani olvasásukat, kétszeres kín hallgatni előadásukat. Legnagyobb részének előadása monoton, éneklésszerü — ez átalános mindenütt — s a mondat végét egy oktávával fennek mondja ki — ez már helyi szokás. Ez a mondathangsuly megtartása mellett természeti lehetetlenség, hacsak az illető legalább schtrakosi tüdővel nem rendelkezik.
