Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1887
I. Történeti visszapillantás, (Felolvasta szerző a fögymnasium felavató ünnepén.) Legfőbb vágyaink egyikének teljesülését megérni; — megtestesülve látni az eszmét, mely lelkesit, mely tettekre készt; —• tudni azt, hogy a mü, mit létrehozánk, századokra szól s abból a honra csak üdv fakad: oly kegye a gondviselésnek, melyben kevesen részesülnek, melyért méltán adhatunk hálát; és oly forrása az örömnek, mely éltető, mely lelkesítő. A nyíregyházi ágostai evangyélmi egyháznak hívei különösen a gymnasium élén álló kormányzó tanács tagjai, ily kegyelmi tényben részesültek: becsületes munkájuknak, férfias küzdelmeiknek fényes eredményét láthatják. Látják a fögymnasium léteiét biztosítva, látják annak diszes csarnokát, újból felszerelve, készen! Innen a hála ünnep, innen a mi örömünk. Es ha valaki halaval tartozik a gondviselésnek kegyelméért, hálával tartozom én: legkisebbje és legutolsója azon lelkeseknek, kik életük egyik feladatául, elérendő egyik czélul tűzték magok elé, hogy városunkban a közművelődésnek, a józan tudományosságnak, a tiszta erkölcsnek és a hazaszeretetnek csarnokot emelnek, s betetőzésre igyekezuek juttatni azon intézetet, mely csonkaságánál fogva eddig csak részben teljesíthette nemes feladatát; én tartozom hálával a gondviselésnek én, a legkisebb és legutolsó, hogy elsőként hirdethetem, miként a czél elérve, miként az eszme, -— istennek áldó kegyelméből, megtestesülve van! S ha ismét indokolt valakinek öröme az elért eredmény felett, — indokolt az enyém, ki mint pályakezdő, ez előtt mintegy 20 évvel, gymnasiumunk legalsó osztályaiban kezdtem működésemet, ma mint ezen fögymnasium első igazga1*
