Evangélikus hétosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1886

6

Egészségi állapota tanítványainknak kielégítőnek mondható, daczára annak, hogy megyénkben és városunkban, a múlt őszszel, járványszerüleg lépett fel a vöi’heny és a himlő, s pusztított április haváig. Hogy a himlőnek egy tanítványunk sem esett áldozatul, — bár az u. n. bárány-himlőben többen megbetegednek — azt első helyen annak kell tulajdonítanunk, hogy az összes ifjúság, több tanuló kényszer utján bár, — dr. Trajtler S., dr. Konthy Gy. és dr. Mesko Károly urak által az iskola helyiségeiben beoltattak; és másrészt azon eljárásunknak, hogy a legnagyobb szigorral és következetességgel keresztül vittük azon rendszabályt, miszerint őrködtünk a felett, hogy a himlős-beteg házban lakó növendékeink addig iskolába ne jöjjenek, inig a beteget kezelő orvos, az iskolába jövetelre a tanulót fel nem jogosította.

S már azt hittük, hogy megszabadulunk áldozat nélkül minden járványtól; a midőn Bézier Aurél 11-od osztályba járó növendékünk vörhenybe esett, s daczára a leggondosabb orvosi s szülői ápolásnak, öt napi rövid szenvedés után meghalt. A szép tehetségű, ritka jómagaviseletü és szorgalmú, szüleinek és a tanároknak büszkeségét képező, osztályában első tanulót, májushó 20-adikáu temettük el, amikor is Molnár Gusztáv VII. osztályú tanuló mondott búcsú-beszédet a korán kiszenvedett tanulótárs hamvai felett, s tett sírjára, az ifjúság nevében, koszorút.

Októberhó 23 — 24-én ünnepelte egyházközségünk a templom felépítésének százéves emlékünnepét. — Ez ünnepélyen részt vett egyházkerületünk főtisztelendő püspöke Czékus István ur is, és a tanári testület kedves kötelességének ismerte, hogy a főpásztort, ki bár vendégként szerepelt körünkben, testületileg üdvözölje. Ugyanezen alkalommal kívántunk erőt, boldogságot nt. Bartholomaeidesz János t. főesperes urnák, kit azon ritka kegyelmi tényben részesített a gondviselés, hogy a templom jubileuma alkalmával jubilálhatott ő is, mint 25 éves főesperese a hegyaljai egyházmegyének, mint 50 éves lelkész és mint 50 éves férj.