Evangélikus öt osztályú gymnasium, Nyíregyháza, 1874

4

elismeréssel tanított. Azonban az ottani hegyi levegő nem kedvezvén egészségének, 1863-ban a losonczi egyesült protestáns gymnasium meghívását fogadta el; honnan 1869-ben a helybeli gymnasimba lön megválasztva. Belépte e város körébe nem volt szerencsés, mert alig pár hét múlva a halál megfosztotta őt szerető nejétől, három árvát hagyván az elbúsult apa gondjaira. Az 1873-dik óv végén árváinak anyáról s magának uj élettársról gondoskodott, a nyíregyházi születésű Martinyi Etelkával lépvén házasságra; de fél évig sem örülhetett a szép frigynek, midőn 1874. jun. 19-én meghűlés következtében hagymázba esett, s rövid 5 napi betegeskedés után jun. 24-én az örök nyugalom honába költözött : maga után hagyván az első nejétől született 3 árván kívül, bánatos özvegyét és egy halála után született fiúgyermeket. Nyugalma véghelyére junius 25-én a tanuló iíjuság és számos résztvevő jelenlétében kisértük el.

Tudomány szeretetén kívül jellemezték őt mély gondolkodás, éles ész és kitűnő szakismeret. Tanítványai iránt baráti s atyai indulattal viseltetett, s mindenkihez barátságosan közelített ; azért érezzük és érezni fogjuk sokáig, hogy eltávozott körünkből örökre. Legyen áldott emléke közöttünk.

Ezen csapásokhoz még azon veszteség is járult, hogy e tanodának keletkezése óta 13 éven át volt s közelismeréssel működött munkás tanára Palánszky Sámuel, az anyagi tekintetben sokkal háladatosabb ügyvédi pályára lépett. így történt, hogy tanodánknál egyszerre három tanári szék betöltéséről kellett gondoskodni; s az iskolatanács nem is késett, mind a három állomásra nyilvános pályázatot hirdetni, melynek azon örvendetes eredménye lön, hogy a számosán jelentkező pályázók közülChotvács Ágoston a bécsi egyetem növendéke, Glauf Pál superintendensi s Leffler Sámuel nyíregyházi segédlelkészek választattak meg a megüresedett állomásokra.

Miután az 1874/75 tanév mozgalmai iskolánk életében maradandó becsű kedves emlékeket fognak hátra hagyni —