Evangélikus algymnasium, Nyíregyháza, 1865
8 gazdagnak házára tör — kit addig is, inig vagyonban duszkált,boldognak nem mondhattunk — tönkre van téve egész életére. — Ellenben a müveit ember, ha minden külső vagyonát elveszté is, ő azért nincs elveszve, ösmeretei alapján uj jövőt alapit magának és házának. Igen is, a műveltség, a tudomány vagy on, valóságos kamatozó tőke, és még annál sokkal több is egyúttal: nemcsak az elélhetésre és boldogulásra szükséges eszközöket teremti elő, hanem arra is tanít, hogy kell ezen eszközöket az életvégczéljának, a boldogságnak szolgálatában legeszesebben és legokosabban felhasználni. Meglehet, hogy elleneink, azaz a műveltség általánosításának ellenei, még ezt is megengedik, de nem az egész népre, hanem csak kevés egyesekre nézve. Mert — mondják — egyeseknek sikerülhet tudományok alapján boldogulni, de csak addig, mig az ilyen „fejők után“ élőknek száma nagyon el nem szaporodott; mert ha egy egész nemzet mindenik tagjából tudóst faragunk, miből fogunk élni és ru- házkodni? Ki műveli akkor a földet és ki űz mesterségeket? Ezen ellenvetésre feleletünk az, hogy a műveltséget egészen hamisan értelmezi mintha csak a tudós lehetne müveit. A műveltség általánosítása alatt koránt sem azt értjük, hogy valamely nép mindenik tagját tudóssá neveljük, azaz oly emberré, ki a gyakorlati élettel nem sokat gondolva, elvont fogalmak összeállításával és igazságok rendszeresítésével, azaz tudomány-csinálással foglalkozik, és név- szerint sok könyvet olvas. Bár ily egyének a polgárisuk viszonyok elengedhetlen kellékei, egy egész c s u- pán ily emberekből álló nemzet csakugyan nem sokra menne. Hanem a műveltség általánosításának valódi értelme az, hogy az állam minden tagja, akármelyik pályán működjék is, oly tudományos és erkölcsi kiképzésben részesült legyen, miszerint azáltal kép esi tte tik törekvése általa lehető legnagyobb sikert elérni. Hogy ez csak tudományos műveltség mellett lehetséges, azt megengedjük s ebben a tekintetben csak ugyanaz nézetünk, hogy minden ember tudós legyen, tudós a maga nemében és szakjában, akármi legyen is c szak neve. Ily feltétel alatt nemhogy a föld parlagon heverne, vagy az ipar sülyedésnek indulna, hanem ellenkezőleg nálunk eddig nem ösmert és nem sejtett lendületet venne. Mert a müveit ember azáltal, hogy a durva természeti erőket megfékezi és akaratának, czéljainak valósítására kényszeríti, három sőt háromezer akkora eredményeket bir előmutatni, mint a műveletlen. Ennek szavára a természeti erők nem hajtanak, s igy kényszerül mindent saját, csakhamar ellankadó karjaival végezni.— A szegény tudatlan napszámos hetekig ül az országút szélén, korán reggeltől késő estig iparkodván néhány kődarabot gyenge kalapácscsal apróra törni. Néhány lépésnyire tőle zúg el egy patak, mintegy folytonos hangos szemrehányást emelve, miért nem használja fel lélekölő munkájára a sok ezer emberi kart magában rejtő habok erejét? De hiába. A habok szavát csak a mi veit ember érti; ez kevés fáradtsággal oly gépezetet állít a habok útjába, mely rövid idő alatt az egész vármegye kövét apróra zúzza. Ezen gépezet már most csekély emberi segítség mellett végzi, mire ezer emberi kar kevés lett volna, ezen felszabadult ezer kar pedig, ha gazdáik munkás, értelmes, szóval miveit emberek, addig más jövedelmezőbb, emberhez illőbb munkákat végezhetnek. És a mi ezen egy különös példáról, az kisebb-nagyobb mértékben minden iparágról, minden a külső természet átalakítására irányzott emberi tevékenységre nézve áll. — A ki erre azt hozza fel, hogy ily módon számtalan ember foglalkozás, illetőleg kenyér nélkül maradna, mások meg, ha mindent természeti erők végeznének, idejöhet nem tudnák mire fordítani, az elfelejti vagy nem tudja; először, hogy minden vakon működő gép előre látó, gondolkozó fejre szorul, továbbá hogy oly gépezetet soha senki sem fog feltalálni, mely a művészies, páratlan ügyességű emberi kezet helyettesítené, vagy kipótolni bírná; azután, hogy azért, mert természeti erők az ember szolgálatában fáradoznak, az emberi kéznek korántsem szükséges tétlenül heverni, sőt ellenkezőleg ez maga részéről szintén igyekezhetik a ne
