Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
64 Róna-Tas András 31. hord (WOT 1319; H 2017: 100-101). Honti: „Mivel az UEW állásfoglalása nyomán csak magyar és vogul tag maradt, a feltehető ugor alapalak *kurt3- lehetett. Itt csak a ma. -rd- jelenthetne akadályt, de ez éppenséggel lehetne az *-rt- folytatója is, bár erre nincs (más) adat az UEW-ben, vő. Csúcs et al. 1991: 218-219”. Róna-Tas: Honti a lényegre mutat rá, a megfelelés lehetséges ugyan, de nem problémamentes. 32. irgalom (WOT 1232, 1319; H 2017: 101-103). Itt először le kell szögezni, hogy a 1232. oldalon a WOT a valószínűtlen, elvetett török etimológiák között tárgyalja az irgalom szót. Rámutat a Palló (1982) által javasolt etimológia hangtani, alaktani és jelentéstani problémáira, majd a 1319. oldalon az esetleges finnugor etimológiát jelentéstani okokból tartja problematikusnak. Honti: „Tehát etimológiai szótáraink és Róna-Tas (RTA 2011b: 1319) is tulajdonítanak némi valószínűséget irgalom szavunk ősi eredetének. E magyarázat gyengeségét egyöntetűen a jelentésben látják, de én úgy vélem, hogy a magyar szónak az uráli nyelvcsaládba való illesztése elleni jelentéstani kifogások könynyedén elháríthatok: az ’(el)felejt’ > ’bűnt, sérelmet elfelejt’ jelentés magában foglalja a ’megbocsát’ értelmet is; ezt az alábbi indogermán példák is világosan érzékeltetik”: A példák ismertetése után így folytatja: „A kihalt ma. jorgot/jorgat- morfológiájáról (egyelőre?) csakugyan nincsenek ismereteink, de az biztosnak látszik, hogy az obi-ugor nyelvekben képzős alakok vannak”. Megjegyzéseit végül így zárja (H 117): „A megjegyzésekben felvonultatott észrevételek alapján biztosnak tekintem irgalom szavunk ugor kori voltát.” Róna-Tas: A vogul szó alapjelentése ’elfelejteni’, továbbá ’tévedni, megtévedni, utat veszteni’, s ugyanez a jurák-szamojédban és a szelkupban is. A jelentés magja tehát a felejtés, emlékezetkiesés, téves emlékezet. A Honti által idézett német, orosz, lengyel és angol szemantémák más háttérrel rendelkeznek. A magyar irgalom szó alapjelentése „segítő könyörület, szánalom, megbocsájtás” (ÉSz), tehát nem elfelejtünk, hanem megbocsátunk, együtt érzünk és segítünk. Ezeknek a fogalmaknak csak igen távolról lehet köze a felejtéshez. A finnugor és a magyar szó kapcsolata tehát alapos szemantikai magyarázatra szorul, amelyet Honti szemben a MSzFE-vel meg is kísérel, ezt azonban én nem nevezném „könnyednek”. Honti ezután a magyarban előforduló inetimologikus hangok néhány példájáról értekezik (32.1 engem, téged, 32.2 fing, 32.3 meleg, valamint csüng, domb, ördög). Ezekhez nem kell megjegyzéseket fűznöm. Tárgyalja Rédei egy javaslatát, amely szerint az engem stb. alakokban esetleg a csuvasban a névmás alanyi eseteiben előforduló e- hatásával lehet számolni. Részletesen és oroszul idézi az idevonatkozó csuvas irodalmat, amelynek lényege egy mondatban összefoglalható: az e- kései és deiktikus elem. Ennek hatása a magyarra (az
