Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 59 regszász környékén lett feljegyezve. Azt látjuk tehát, hogy a vék alak északkeleten (és nem északnyugaton) sűrűsödik, míg a lik alakok az ország egész területén előfordulnak. Helyneveikből következtetve (1247 Weik, 1287 Lek) mindkét alak eléggé régi. Ha mindehhez figyelembe vesszük, hogy a szó megvan a csuvasban és volgai bolgárból átkerült a volgai tatárba és a baskírba, továbbá, hogy a szónak szabályos törökségi háttere van így pl. a türkménben öyü ’prorub (lék a jégen)’, török ögü ’lyuk a jégkérgen’, nehéz kétségbe vonni, hogy a magyarban két régi szó volt, vék és lyuk, ez előbbi török az utóbbi finnugor, majd a vék néhol a lyuk lik alakjának hatására lék formában is előfordul. Összefoglalva: itt a török szó hangalakja változott a finnugor eredetű szó hatására, én ezt nem nevezném kontaminációnak. 23. ver. Vitatott török eredetű (WOT 1000-1003; H 2017: 76-78). Honti: Okfejtését egy régebbi cikkére építve így kezdi „Biztosra veszem, hogy Róna-Tas következő vélekedése kínálja a megoldást: »I am inclined that the H ver-1 [to plait] results ff[om] a secondary split in the semantics« (RTA 2011b: 1003), márpedig itt a ver-2 ’to beat’ (RTA 2011b: 1237) az elsődleges ige”, majd így zárja (H 78): „A fenti [az EWUngból vett] idézet értelmében a ver ’to plait, to lay the rope’ < WOT *ver- < *ör- [EOT ör- ’to plait’] etimológiai ötletet és az »Of debated T origin« (RTA 2011b: 1000) minősítést teljes mértékben okaveszettnek látom, tehát ver igénk egészen biztosan ugor kori szó”. Róna-Tas: Itt érdemes kissé szétválasztani ki mikor mit mondott. A WOT- ban írt véleményem szerint a ver- ’fon’ és a ver- ’üt’ igéink viszonya aligha dönthető el, de arra hajlok, hogy a ver- ’kötelet fon’ ige egy másodlagos jelentéstani hasadással a ver- ’üt’ szóból keletkezett. Ennek oka egyébként nem a német Seil schlagen kifejezés hatása, mint ezt többen gondolják, hanem a kötélverés technikája, ahol az összefont kötélszálakat egy kis fadarabka behelyezésével és beütésével teszik szorossá. A 2011 előtti etimológiai irodalom viszont ver’üt’ igénket ismeretlen eredetűnek mondja, legutóbb az EWUng. 2013-ban Honti a magyar ver- ’üt’ ige új ugor etimológiáját tette közzé (Honti 2013a), amelyre a WOT természetesen még nem hivatkozhatott. Erre most válaszolok. Honti szerint: *wär8- ige ’machen </~ verfertigen’ jelentésváltozáson mehetett át, amely ’Seil drehen, Tau schlagen; Brücke bauen, schlagen; mit Eisen beschlagen, Eisen schlagen (= schmieden)’ jelentésű szakszóvá válván általános ’schlagen’ jelentést is felvett, amiben befolyásolhatta a régi magyar nyelvvel érintkezésben állott törökségi nyelv” (Honti 2013a: 67). A magyar szó jelentésváltozásainak analógiái után Honti így zárja cikkét: „A fentiek alapján úgy vélem tehát, hogy a ma. ver ’schlagen’, a vog. war-, war- ’machen’ és az osztj. wer- ’ua.’ szavak az ugor kori szókincsből valók, amely szavak őse esetleg valamilyen iráni nyelvből származhat” (Honti 2013a: 69). A magyar ver- ige új, ugor etimológiájának csak örülhetünk. Ismét azzal a helyzettel állunk szemben, hogy Honti szerint a magyar
