Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
Hajdú Péter őstörténeti munkássága 23 missé, hanem legtöbbször csak annak módosítását motiválják. Mert önmagában az a tény, hogy az őshazát nagyobb és más területekre is tehetjük, mint korábban - mert erre lehetőséget kínálnak az új biogeográfiai adatok - még nem jelenti azt, hogy okvetlenül meg is kell azt tennünk. Erre ugyan bizonyos lehetőséget kínálnak a régészeti adatok is, de még a régészek sem álltak elő olyan jól alátámasztott új elmélettel, amelyek teljesen félreállítanák Hajdú Péter elméletét. Sőt, még ma is azt mondhatjuk - ami az egyes tudományszakok részéről már többször elhangzott22 - hogy Hajdú szóban forgó elmélete egyeztethető leginkább össze a társtudományok eredményeivel is. Magam tehát úgy vélem, hogy ez a maga id ej én sok szempontból jól megalapozott elgondolás, némi módosításokkal ma is fenntartható. Hajdú Péter az 1970-es évektől igen jelentős tudományszervezési tevékenységet is kifejtett az őstörténet-kutatás színvonalának emelése érdekében. A Szegedi Egyetem Bölcsészkarán (ahonnan ugyan 1974-ben Budapestre, az MTA Nyelvtudományi Intézete élére távozott) aktív részt vállalt az 1973-ban alakult Szegedi Őstörténeti Munkaközösség (SzŐM) megszervezésében, amelynek egyik vezetője és a kiadványok egyik szerkesztője lett. (A SzŐM a Szegedi Akadémiai Bizottság Társadalomtudományi Szekciójának munkaközösségeként működött, Hajdú Péter, Kristó Gyula és Róna-Tas András vezetésével.) A munkaközösség célja az volt, hogy csokorba gyűjtse azokat a különböző tudományterületekről származó forrásokat, adatokat, amelyek az őstörténeti komplex vizsgálatoknál felhasználhatók. 1976 és 1982 között I-től IV-ig tartó sorszámozással valójában öt kötet látott napvilágot, igen gazdag anyaggal és viszonylag rövid idő alatt. Sajnos, a sietségnek számos, szemmel látható nyoma maradt a kötetekben, amelyeket azonban csupán előzetes publikációnak szántak szerkesztőik. Ezt igazolja szerény nyomdai kivitelük, továbbá az a tény, hogy a Szegedi Egyetem Bölcsészkarának jegyzeteiként láttak napvilágot, elsősorban oktatási céllal a Tankönyvkiadó gondozásában. A „Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba” címet viselő kötetek tartalmazzák a legfontosabb forrásanyagot, a régészettől egészen a természettudományokig. A SzŐM tehát lényegében az 1900-ban megjelent nagy millenniumi kiadvány, a Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztette MHK (= A magyar honfoglalás kútfői) modem változatát akarta létrehozni.23 Ez egyértelműen kiderül az egyik szerkesztőnek a Bevezetés 99 E vélemények felsorolását itt mellőzöm, mivel azok a szakemberek számára közismertek, csupán az antropológus Karin Mark ilyen értelmű megjegyzésére utalok (Mark 1974:15). 23 Bár erre - érthetetlen módon - a Czeglédy Károly vezetetésével szerveződött keleti forráskiadvány tartott igényt, amely az ELTE Arab Tanszékén készült volna, ám ebből a kezdődő vállalkozásból nem lett semmi, ami nagyon is jellemző hazai tudományos
