Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
8 HoNTi László A RÓNA-TAS által tárgyalt szavakról megfogalmazott korábbi véleményeket az egyes szócikkekben igyekszem az általában kronológiai sorrendbe állított legfontosabb etimológiai szótárak (MSzFE, TESz, UEW, EWUng) szócikkeiben előadott állásfoglalásokkal és esetleg az ezek előzményeként megjelent nézetek ismertetésével indítani. A szótárak állításait utólag kommentáló írásokkal többnyire ezek után foglalkozom. Ezek lezárásaként Róna-Tas nézeteit ismertetem, majd végül az én megjegyzéseim kerülnek sorra új egységbe foglalva. Nem lévén turkológus, én természetesen csak uralisztikai szempontból mérlegelhetem Róna-Tas nézeteit. Ezenközben sajnálatos módon kénytelen vagyok olyan, tudományosnak tűnő mezbe burkolt naivságokkal is foglalkozni, amelyek nélkülözik a szakmai megalapozottságot, és így persze csak zavarkeltésre alkalmasak. Elsődlegesen az említett szótárakban publikált nyelvi adatokat idézem, kiegészítésül azonban más forrásokból is közlök ilyeneket; az obi-ugor nyelveknek a vizsgálatba bevont lexémáit igyekszem minél több adattal szemléltetni, hogy a magyar megfelelőkkel fennálló viszonyukat hitelesen mutathassam be. A vogul adatokat főleg MUNKÁCSI BERNÁT és ARTTURI KANNISTO szótárából idézem (az ottani nyelvjárási sorrendet megtartva), az osztjákokat pedig legtöbbnyire Wolfgang Steinitz szótárából, vagyis a DEWOS-ból. A hitelesség megőrzése végett nem módosítottam idézett forrásaim adatközlésének módját, tehát maximálisan betűhív adatközlésre törekedtem az esetleges téves interpretációkat elkerülendő. Uralisztikai etimológiai kutatásainkban az „Uralisches Etymologisches Wörterbuch” a nézetek legfontosabb tárháza, ezért - a magyar nyelvű idézetek kivételével - az uráli nyelvek dialektusainak ott alkalmazott rövidítéseit használom. Egyébként némelykor kénytelen voltam korrigálni ezen szótár állásfoglalásait, rekonstruktumait is. 1 1. edz E szavunk eredetéről csak viszonylag nemrég lebbent föl a fátyol (RÉDEI 1965b: 328-329), a TESz még a BÁRCZI (SzófSz 57b) által első és második helyen közölt és időközben tévesnek bizonyult értelmezést adta elő (1. alább). Az MSzFE (1: 138) az edz megfelelőiként vogul és osztják igéket sorol fel: vog. KU ndt-, óat- ’(Eisen) härten’: KU nlitam kér, KM óát-: óatsm kéer ’das gehärtete Eisen’ (K-WWb 130a; kér, kger ’Eisen’ K-WWb 345a), osztj. V Vj ättä, Trj 'á'táy3, DN aítá, Kaz attdtí, О ättddä ’härten (Eisen)’. „A szó ugor kori jelentése ’acélt edzeni; (Stahl) härten, zementieren’ lehetett... Az ugor alapalak: *dtt3- vagy *dt3-.” Szavunk hangtani problémáját a következőképpen kívánta megoldani: „Ha a magyarban a később jelentkező ötsz (< *etsz) alakból indulunk ki, akkor a szóközépi mássalhangzó ugor *-tt- lehetett. Ebben az esetben az -sz gyak. képző. Az edz zöngésüléssel keletkezhetett... Ha viszont az edz volt az
