Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Márku Anita: Fancsaly Éva - Gúti Erika - Kontra Miklós - Molnár Ljubic Mónika - Oszkó Beatrix - Siklósi Beáta - Zagar Szentesi Orsolya: A magyar nyelv Horvátországban (The Hungarian language in Croatia) 407
410 Szemle, ismertetések cenzus, amely megbízható adatokkal szolgálhat a népességszámról, 1890-ben készült. 1900-ra a magyarok száma Szlavóniában meghaladta a 90 ezret, s ehhez járult még 47 ezer magyarul is tudó nem magyar etnikumú személy. A századforduló horvátországi magyarságának domináns hányada (58%) paraszti rétegekből tevődött össze, az értelmiségi réteg pedig mindössze 2,5% volt. A történelmi és politikai identitástudattal rendelkező „elit” hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy a Monarchia szétesése után a horvátországi magyarság nem tudta érvényesíteni érdekeit, és kíméletlen represszió áldozata lett az asszimilációs politikát folytató Szerb—Horvát-Szlovén Királyságban, majd némi enyhülés után a délszláv háborúban is. A kötet második fejezete a földrajzi és etnikai viszonyokat részletezi. Horvátország a kilencvenes évek elejéig Európa leginkább multinacionális államának, Jugoszláviának volt része, ahol népek és vallások egymásmellettiségének történelmi hagyományai voltak. Ehhez képest a mai Horvátország jóval homogénebb képet mutat (53). A horvátok (a lakosság 90,4%-a) után a szerbek a legszámottevőbb őshonos kisebbség. Érdekes, hogy az utóbbi három népszámlálás alkalmával a magukat horvátnak valló populáció esetében 5-7%-kal több volt a horvát anyanyelvűek, mint a horvát nemzetiségűek aránya (pl. 2011: anyanyelv 95,6%, nemzetiség: 90,4%). Az országban élő kisebbségek esetében pedig éppen fordítva működik: nemzetiségileg kisebbségiként jelölik meg magukat, míg anyanyelvűknek nem a kisebbségit, hanem a horvátot jelölik meg. Az anyanyelv fogalmán valószínűleg a nyelv tudásfokát értik (1. GÖNCZ 1999: 94, 56). Ez a jelenség az asszimiláció jelzőjének is tekinthető. A harmadik fejezet a magyar kisebbség néhány jellemzőjét tárgyalja a következő témakörökben: földrajzi elhelyezkedés és településszerkezet, a magyar nyelvterület, gazdasági-társadalmi szerkezet, műveltség, egyházi élet és felekezeti megoszlás, azonosságtudat és attitűdök, vegyes házasságok. Horvátország földrajzilag (éghajlatilag is) és gazdaságilag is két nagyobb régióra osztható: a tengeri vagy maritim régió gazdaságilag sokkal fejlettebb, mint a szárazföldi vagy kontinentinális része az országnak. A leghátrányosabb térség Drávaszög és Szlavónia, ahol a horvátországi magyarság nagy része is él. A nyelvterület szempontjából a kutatók az utóbbi évtizedekben bekövetkezett történeti-térszerkezeti változások miatt a „tömb - szórvány - tengermellék” felosztást találták célszerűnek (69). „A 2001 és 2011 közötti időszakban minden régióban mind nemzetiség, mind az anyanyelv viszonylatában csökkent a magyarok száma. Nagyobb a visszaesés a Kontinentális régióban és a Tengermelléken” (71). Az, hogy a horvátországi magyarok egy részénél az anyanyelvként már a horvát jelenik meg a cenzusban, a nemzetváltási hajlandóság jeleként értelmezhető, a nyelvi asszimiláció pedig szinte magától indítja be az etnikai asszimilációt. „Ez pedig kérdésessé teszi a horvátországi magyarság hosszabb távú etnikai és nyelvi fennmaradását is” (Szilágyi 2002: 71). A megmaradás egyik záloga
