Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Osmo Ikola (1918-2016) 390
Szemle, ismertetések 391 hogy Ikolának nem mindenben volt igaza, de vitathatatlan, hogy mindenkor korrektül és legjobb meggyőződése szerint járt el. Mielőtt Ikola tudományos életművének méltatására rátérnék, illik néhány szót szólni tudományszervező tevékenységéről is. 1954-től 1971-ig elnöke volt a Turkuban működő Finn Nyelvi Társaságnak (Suomen Kielen Seura). 1959-ben ő alapította és több évtizeden át szerkesztette a társaság Sananjalka nevű, ma is megjelenő évkönyvét. 1967-ben Ikola kezdeményezésére alapították a Lauseopin arkisto (Mondattani archívum) elnevezésű számítógépes adatbázist, a maga nemében az elsőt a finnugrisztikában. Ez többek közt 142 finn nyelvjárási (tehát beszélt nyelvi), mondattanilag elemzett összesen 163 ezer mondatból álló szöveget tartalmaz. Számos tudományos publikáció készült a mindenki számára hozzáférhető adatbázis felhasználásával. 1980-ban Turkuban rendezték a Nemzetközi Finnugor Kongresszust, melynek elnöke és egyben a szervezőbizottság elnöke Osmo Ikola volt. A résztvevők létszámát tekintve legnagyobb finnugor kongresszust mesteri módon szervezték meg a turkui kollégák, mind a tudományos programot, mind a szokásos kísérő rendezvényeket. Azt hiszem, a turkui várban rendezett fogadás és az ahvenanmaai hajókirándulás minden résztvevő számára felejthetetlen élmény maradt még több mint három évtized után is. Ikola nemcsak maximálisan támogatta kollégái szervező munkáját, hanem fontos szerepe lehetett a szükséges anyagi eszközök biztosításában is. Más kiváló tudósokhoz hasonlóan Ikolától sem állt távol a tudományos ismeretterjesztés. Jó példája ennek az 1971-ben Helsinkiben megjelent Nykysuomen käsikirja (A mai finn nyelv kézikönyve). Ez a két évvel korábban megjelent Suomen kielen käsikirja némileg rövidített, a nyelvtörténeti fejezetek nélküli változata. A kötetnek Ikola nemcsak szerkesztője, hanem legfontosabb szerzője is volt, a szöveg háromnegyed része az ő tollából származik. A könyv legfontosabb része a Suomen kielioppi ja oikeakielisyysopas (Finn nyelvtan és nyelvhelyességi tanácsadó 9-221. o.) is Ikola műve. Mint a címből kitűnik, a szerző együtt tárgyalja a nyelvtani jelenségeket és a velük kapcsolatos nyelvhelyességi tudnivalókat. (Talán nem illik ide, mégis megemlítem, hogy manapság nálunk egyesek tagadják a nyelvművelés szükségességét. Ez azért is furcsa, mert a generatív nyelvtan is azt tanítja, hogy minden nyelvben vannak helyes és helytelen mondatok. Ha ez így van, akkor logikus az a törekvés, hogy beszédünk lehetőleg csak helyes mondatokból álljon.) Ikola a hagyományos nyelvtan eszközeivel mutatja be a finn nyelv egyes jelenségeit és fűzi hozzájuk a szükséges nyelvhelyességi tudnivalókat. A mű ugyan finnek számára készült, de a finnül tanuló külföldiek is jól használhatják. Nyelvművelőként Ikola megértő és toleráns volt. Nem véletlen, hogy ez a kiváló mű újra megjelent 1976-ban, 1986-ban és 1991- ben is.
