Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében 383 portok tagjai csak elvétve használták a közepes opciót. Ráadásul én is csak gyenge korrelációt találtam az életkor és a közepes válaszok arányának növekedése között, vagyis valószínű, hogy Вabarczy - Balázs (2016) hipotézisének megfelelően itt is nagyobb bejósló erő tulajdonítható a gyerekek egyéb képességeinek, így például végrehajtó funkcióik, illetve munkamemóriájuk fejlettségi szintjének, mint annak, hogy milyen korúak. 4. Összegzés A kontextuális tényezők szerepét vizsgáló kísérletből levonható elsődleges következtetés az, hogy az óvodáskorú gyerekeket a jelentős mértékben megváltoztatott kísérleti elrendezés is legfeljebb annyiban tudja segíteni, hogy megkönnyíti számukra egy adott stratégia kiválasztását, illetve következetes alkalmazását. Az eredmények ugyanakkor nem erősítették meg azt a feltételezést, mely szerint a hasonló kontextuális manipulációk a kimerítő olvasat hozzáférhetőségének növelésére is alkalmasak. Ily módon a kapott adatok tükrében azt sem állíthatjuk, hogy a kisgyermekek hamarabb képesek lennének arra, hogy kizárják a fókuszpozícióba mozgatott összetevő jelöletének alternatíváit azokban az esetekben, ahol ezt az értelmezést a beszédhelyzet is egyértelműen támogatja. Ez pedig komoly kihívást jelent a kimerítő komponenst társalgási implikatúraként számon tartó elemzések számára is, hiszen a skaláris kifejezésekkel kapcsolatban már számos kísérlet bizonyította, hogy megfelelő kísérleti kontextusban a gyerekek számára is könnyen, vagy legalábbis jelentősen könnyebben elérhető az implikált jelentés, annak ellenére is, hogy más típusú feladatok a felnőttszerű pragmatikai kompetencia teljes hiányára engednek következtetni. Természetesen az sem zárható ki, hogy a szerkezeti fókuszt tartalmazó mondatok esetén is van egy ilyen hatással bíró kontextus, és ez a kísérleti elrendezés volt az, amely a korábbi munkákban említett számos tényező kontrollálása ellenére sem tudta betölteni ezt a szerepet. Egyrészt tehát érdemes lehet tovább keresnünk a kimerítő értelmezés előcsalogatására leginkább alkalmas módszert. Másrészt viszont - amint azt a tanulmány egyik lektora, illetve a kísérlet eredményeinek megvitatásakor korábban Káldi Tamás is javasolta - mindenképpen célszerű volna ugyanebben a kísérleti kontextusban megvizsgálni a fókuszt nem tartalmazó, semleges szórendű mondatok megítélését is, hiszen ily módon minden eddiginél világosabban kimutatható lenne a pragmatikai tényezők szerepe. Ebben az esetben ráadásul minden életkori csoport válaszai fontos új eredményekkel szolgálnának, hiszen a semleges szórendü és hangsúlyozású mondatokat a jelen kísérletben is alkalmazott skála segítségével eddig még csak olyan teszthelyzetben vizsgáltam, amelyben a kimerítőségi implikatúra generálódása nem volt várható, és az esetek döntő többségében nem is következett be (Pintér 2016c). A szerkezeti fókuszt tartalmazó mondatokkal végzett eddigi kísérleteim eredményei ugyanakkor egy
