Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
376 Pintér Lilla hiszen a korábbi kísérletben ugyanezen skálatípus alkalmazásával azt találtam, hogy a felnőttek kontextustól függetlenül kimerítő értelmezést társítanak ehhez a szerkezettípushoz (PINTÉR 2016a). Ha viszont a kísérleti elrendezés ennyire komplex átalakítása sem hoz számottevő változást a gyerekek válaszadási mintázataiban, az kihívást jelentene a kimerítőséget társalgási implikatúraként tárgyaló elemzések számára, és így - a korábbi eredményeimmel összhangban - az előfeltevés hipotézis mellett szólna. Ebben a megközelítésben pedig az elsajátítás szempontjából releváns következtetés az lenne, hogy a gyerekek sem az előfeltételezett komponenshez nem fémek hozzá, sem pedig a kontextusból nem tudják elvonni azokat a tényezőket, amelyek a fókuszált összetevő alternatíváit kizáró értelmezést támogatják. A második predikció a kísérlet során tesztelt, kizárólag óvodás gyerekekből álló csoporton belül jósol különbséget az életkor függvényében. Mivel három és féléves volt a legfiatalabb résztvevő, és közel hét és féléves a legidősebb, okkal várhatunk akár jelentős különbséget is a kontextuson alapuló értelmezések arányában. Az is elképzelhető például, hogy az első predikcióval kapcsolatban említett lehetséges kimenetek mindegyike megvalósul a gyerekek egyes korcsoportjaiban. Amennyiben ez a két tényező mégsem függ össze, úgy valószínűsíthető, hogy a hatéves és hétéves kor körüli gyerekek jellemző válaszadása között korábban megfigyelt, jelentős különbség nem folyamatosan csökken az óvodáskor folyamán, hanem csak az iskolás kor kezdetén tűnik el. 3.4. Eredmények Az ordinális skálát alkotó választípusok csak nem-parametrikus statisztikai próbák használatát tették lehetővé, amelyek közül ezúttal a Friedman ANOVA tesztet és a Wilcoxon-féle előjeles rangpróbát alkalmaztam, a kapott p értékeken pedig minden esetben Bonferroni-korrekciót végeztem. A gyerekek életkorának és az egyes választípusok gyakoriságának összefüggéseit a viszonylag alacsony elemszám, illetve a normál eloszlás feltételének nem teljesülése miatt a nem-parametrikus Kendall-féle т korrelációs együttható segítségével mértem. Az összes elemzést az R program (R Core Team 2014) segítségével végeztem. A résztvevő gyerekek között egyetlen négyéves kisfiú volt, akit az igaz és hamis tesztkondíciókban, illetve a névutós kifejezéseket tartalmazó mondatok értelmezését mérő próbákban nyújtott teljesítménye alapján ki kellett zárnunk a vizsgálatból. A továbbiakban így kizárólag a fennmaradó 30 óvodás adatait elemzem. Legelőször is érdemes szemügyre venni a 2. ábrát, amely a szerkezeti fókuszt tartalmazó mondatok esetén adott összes választ tartalmazza tesztkondíciókra lebontva. Amint látjuk, az igaz kondícióban minden egyes próbában a mosolygó arcot adták Süninek, és az ugyancsak kontrollként szereplő hamis kondícióban is
