Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
366 Pintér Lilla (1) [Máriát]TOC látogattam meg. (SZABOLCSI 1980: 67) E mondat ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy ’meglátogattam Máriát’, hanem azt is, hogy „meglátogatottjaim halmaza azonos a Mária alkotta halmazzal” (Szabolcsi 1980: 72), amiből az is következik, hogy rajta kívül mást nem látogattam meg. Ez utóbbi mozzanatnak, a releváns alternatívák kizárásának KENÉSEI (1986) már kulcsszerepet tulajdonít, így az ő elemzésében a fókuszálás azonosításon keresztüli kizárásként működik. Annak feltárásához, hogy miképpen vesz részt a mondat jelentésének megalkotásában ez a kimerítő vagy kizáró komponens, először is annak státuszát, illetve forrását kell megállapítanunk. Amint azt ONEA - Bea ver (2011) adatainak újraelemzése révén DESTRUEL ET AL. 2015 is bizonyította, ahhoz kétség sem fér, hogy a kimerítőség a magyar szerkezeti fókusz esetén nem éppen tárgyalt tartalom (not-atissue)3 státuszú, akárcsak az angol /7-cleft szerkezetek esetében (1. VELLEMAN ET AL. 2012, ill. DeVeaugh-Geiss ET al. 2015), amellyel korábban többször állították már párhuzamba az értelmezését (É. KISS 1998, Bende-FARKAS 2009). Ez pedig magyarázza azokat a különbségeket is, amelyeket a kimerítőséget az éppen tárgyalt tartalom (at-issue) részeként kifejező, csak partikulát tartalmazó mondatokhoz képest talált ONEA - BEA VER 2011, GERŐCS ET AL. 2016, ill. KÁLDI - BABARCZY 2016. Ugyanakkor máig nincs egységes álláspont a kimerítőség forrásával kapcsolatban. Bár az a kezdeti elképezés, amely egy, a kimerítő azonosításért felelős szemantikai operátort feltételez a fókuszt tartalmazó mondatok szerkezetében (Szabolcsi 1981a, 1981b, É. Kiss 1998, később pedig Horváth 2005, 2007), ma már nehezen tartható, méghozzá épp az imént említett, nem éppen tárgyalt tartalom státuszból kifolyólag.4 Ugyancsak szemantikai természetű, ám forrását tekintve előfeltételezett jelentéstartalomként tárgyalja a szerkezeti fókusz kimerítőségét KENESEI (1986, 1989), majd a későbbiekben KÁLMÁN - van Leusen (1993), Szabolcsi (1994), Bende-Farkas (2009), ill. É. Kiss (2011) is. Ez a hipotézis van összhangban a már említett angol ú-cleft szerkezetekre vonatkozó legelterjedtebb állásponttal is (1. KARTTUNEN 1974, GAZDAR 1979, PERCUS 1997, BÜRING - KRIZ 2013). Ugyanakkor ahogyan ennél a szerkezetnél (1. HORN 1981, DeVeaugh-Geiss ET al. 2015), úgy a magyar szerkezeti fókusszal kapcsolatban is egyre gyarapszik azoknak a munkáknak a száma, amelyek a kimerítőségét pragmatikai természetű komponensként elemzik. SzENDRŐI (2003) prozódiai alapú elemzése volt az, amely először kérdőjelezte meg a kimerítőség mint szemantikai tartalom létjogosultságát, majd pedig 3 Simons et al. 2010 terminológiájának magyar fordítását Gyuris - Molnár 2016 dolgozta ki. 4 Az operátorok Simons ET AL. 2010 szerint csak az éppen tárgyalt tartalomra irányulhatnak, azaz csak ilyen státuszú mondatszakasz lehet a hatókörükben.
