Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7

Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek

11

Nyilván az okozta a zavart Róna-Tas számára, hogy etimológiai szótáraink az 1531-ből való egyzeth ’edzett’ adatnak perdöntő fontosságot tulajdonítottak. „A R. egyzeth alak gy-je a várható d helyett” csak az írásmód még szabályozatlan voltából eredő íráshiba lehet. Szerintem az egyzeth kiváltotta aggodalmaskodás megalapozatlan volta indokolatlatlanná teszi Róna-Tas elutasító véleményét (amely a most következő idézet második mondatában van): „edz ’to harden, to steel’ < AH *едә- < PUg *äta- (> POUgr *ät- > PVog *ät-, POsty > *ät-). This is rather thorny (see AD 1531 <egyzeth>). If this is to read ejzet(t), rendering an older *ej- [> *ejez- > *ejz- > edz-] stem, the etymology is hardly acceptable” (RTA 2011b: 1318). Egyébként az ugor kori alapalakból a következő lépéseken át juthatunk el a mai magyar formához: *ät3- > *ӓӧз- > *ez- > (affrikálódással) edz-. Nem is értem, RÓNA-TAS miért számol *ej- > *e/ez- > *ejz- > edz- változási sorral, mivel az affrikálódás után már eleve ej- (= edz-) hangértékűnek kellett lennie az ősmagyar igető záró mássalhangzójának, hiszen a (*VtV> *VőV>) VzVaffrikálódásának VjV-t (= VdzV-t) kellett eredményeznie, az *e/ez-ben pedig aj (= d) kakukkfióka, az (az *ejz- alakban) is teljes mértékben „idegen test”... A „z > dz" magyar affrikatizáció eredménye hosszú j (azaz 35 = ddz), aminek nyelvtörténeti oka (is) lehet: „A legfontosabb... hangzóközi z, zz > ddz. Ez a változás a XVI. század elején kezdődött, és ma sem szűnt meg hatni” (BÁRCZI 1967: 122); még vő. „Kettőzött mássalhangzó megoszlik a szótaghatáron: egyik eleme zárja az előző szótagot, másik eleme kezdi a következőt - az affrikáta esetében is:... pedz-dzi (az írásban egyszerűsítve: pedzi)” (PAPP 1971: 90). Ennek az a következménye, hogy a mássalhangzós kezdetű morfémák előhangzóval csatlakoznak az ilyen mássalhangzós tövű szavakhoz, tehát pl. edzeni, pedzeni. Oka pedig ebben rejlik: „...a [dg] és a [dz] hangsor belsejében magánhangzóközi helyzetben és hangsor végén fonológiai időtartamától függetlenül mindig hosszú” (KASSAI 1980:235).

Aló. századi egyzeth - etimológiai szótárainkkal és nyomukban RÓNA-TAS- sal ellentétben - csak edzett (ejjé'tf) olvasató lehet, és így nincs semmi hangtani akadálya annak, hogy ugor kori örökségünk biztos elemének tekinthessük edz igénket.

2. ér

MSzFE: Az ér- igének az ezen szótárunk által ajánlott megfelelései nem helytállók: „Egyeztethető a következő szókkal: vog. (AHLQV.) sartitam, sartitaytam ’berühren, anrühren’; (MTR.) sarätäli ’érint’ | cser. (PS.) sürgrjgm ’etwas flüchtig berühren (im Vorbeigehen)”’ (MSzFE 1: 161), e két szó ugyanis jövevényszó (a vogul a zürjénből, a cseremisz pedig a csuvasból való, 1. UEW 1: 498), következésképpen az ott közölt finnugor etimológiai szócsalád nem létezik.

TESz: Azonos tőből származó két ér- igét tárgyal: ér1 ’beteljesedik; eltalál, érint’. „Vitatott eredetű. - 1. Ótörök jövevényszó... 2. Ősi örökség a finnugor