Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495

A szerzők neve után a megjelenés éve kerek zárójelben szerepel. A szakirodalmi té­telek címét vessző előzi meg, és pont zárja le. Ha egy szerzőtől több, azonos évben megjelent mű szerepel, akkor a latin ábécének az évszámokhoz szorosan tapadó kisbetűivel kell megkülönböztetni őket. Közvetlenül a szerkesztő(k) neve után zárójelben az eredeti nyelven rövidítve kell utalni arra, hogy szerkesztő(k)ről van szó (ezt követi a zárójeles megjelenési évszám). A kiadó nevét és a kiadás helyét vessző különíti el egymástól. Az évszámok és az ol­dalszámok közé nagykötőjel teendő, pl. 1999-2000: 145-147. Ha egy könyv kiadásában egynél több és különböző székhelyű kiadó működött köz­re, az irodalomjegyzékben elülső és hátsó szóközzel ellátott „ - ” nagykötőjellel válasz­tandó el egymástól a kiadók és székhelyük neve; a kiadó(k) és a kiadási hely(ek) közé vessző kerül. A cirill betűs helyesírást alkalmazó nyelveken írt művek az eredeti írásmód szerint tüntetendők fel az irodalomjegyzékben; a szerző nevét latin betűs átírásban, utána szög­letes zárójelben az eredeti írásmód szerint is közölni kell. A cirill betűs írású személy­nevek rögzítésére átbetűzés, azaz transzliteráció használandó, tehát az egyes cirill betűk­nek feleltetünk meg latin betűket az aktuális kiejtéstől függetlenül. A transzliterált forma után szögletes zárójelben megadandó az eredeti cirill betűs forma is. Az írásmű címle­írása és egyéb adatai csak cirill betűsek. A cirill és a latin betűk megfeleltetési rendszere: a = a, 6 = b, в = V, r = g, д = d, e = e, ё = jo, ж = z, 3 = z, и = i, й = j, к = к, л = 1, M = m, и = n, о = о, п = p, p = r, c = s, T = t, у = u, ф = f, X = h, ц = с, ч = с, ш = s, щ = §б, ъ = ”, ы = у, ь = ’, э = ё, ю = ju, я = ja. A szerkesztőbizottság törekszik az irodalomjegyzékben a többszerzős és többszer­kesztős művek címleírásában a teljes névsor közlésére, az egyes neveket elülső és hátsó szóközzel ellátott „ - ” jellel kell elválasztani egymástól. A folyóiratok és a sorozatok kötetszáma arab számmal írandó. Ha egy szakirodalmi tétel gyűjteményes kötetben jelent meg, a tanulmány címét kö­vetően az „In: ” után kell közölni a forrás adatait. Példák a szakirodalmi tételek közlésmódjára: Hajdú Péter (1966), Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest. Hajdú Péter (1992), Rekonstrukció és az alapnyelv jellege. In: Deréky, Pál - Riese, Timothy - Sz. Bakró-Nagy, Marianne - Hajdú, Péter (Hrsg./szerk.), Fest­schrift fur Károly Rédei zum 60. Geburtstag - Emlékkönyv Rédei Károly 60. szüle­tésnapjára. Institut für Finno-Ugristik der Universität Wien — MTA Nyelvtudomá­nyi Intézet, Wien - Budapest. 165-177. KORHONEN, MlKKO (1981a), Johdatus lapin kielen historiaan. Suomalaisen Kirjallisuu­­den Seuran Toimituksia 370. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. KORHONEN, MlKKO (1981b), Suomi ja unkari sukulaiskielinä: yhtäläisyyksiä ja eroja. In: Márk, Tamás - Suihkonen, Pirkko (tóim.), Folia Hungarica 1. Castrenianumin toimitteita 21. Helsinki. 47-57. Mikola Tibor (1965), A -t tárgyrag eredetéhez. Nyelvtudományi Értekezések 46: 57- 62.

Next

/
Oldalképek
Tartalom