Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
502 Szemle, ismertetések magyarság hozta a Kárpát-medencébe. A honfoglalók ugyanúgy félig foldbeásott veremházakban laktak és letelepült életmódot folytattak, mint a Kárpát-medencében már korábban megtelepült népek (szlávok, avarok). A konferencia előadásait tartalmazó kötetben ezután az antropológiai tanulmányok következnek. FÓTHI ERZSÉBET a Kárpát-medence 6-11. századi történetének embertani vonatkozásait foglalta össze (151-168). Tanulmányának első részében az avar kor előtti népesség utódainak emlékét kereste az avarok, a honfoglaló magyarok és a 10. század végén létrejövő magyar állam temetőinek antropológiai anyagában. Ezután azt kísérelte meg antropológiai elemzések segítségével eldönteni, vajon a korai és késői avarok egy népességhez tartoztak-e. A kérdést úgy kívánta eldönteni, hogy a korai időszakban lemezes és préselt övgarnitúrákkal temetkező avarok koponyáit összehasonlította a kései korban alakos és növényi mintás öntött övdíszekkel eltemetettek koponyáival. Megállapította, hogy az avar korban kis létszámú mongolid népesség mellett főleg europidok érkeztek a Kárpát-medencébe. Az europid népesség egyik csoportja lényegében ugyanarról a területről érkezhetett a Kárpát-medencébe, mint „a Karossal, a Duna-Tisza közi honfoglalókkal jellemzett népesség”. FÓTHI a honfoglalók származási helyére vonatkozó vizsgálatokat is végzett. A rendkívül heterogén, sokfelől összeverbuválódott magyarság egyik szála visszavezethető a Volga-Káma vidékéig, de ez csak az egyik szál, vannak az ukrán sztyeppe és Közép-Azsia felé mutató szálak is. Az említett Karos-Eperjesszög temetőjében nyugvó honfoglaló népesség éppenséggel belső-ázsiai eredetű, szaka és türk analógiákkal rendelkezik. A tanulmány végére illesztett összefoglalás szerint az antropológiai adatokból nem következik, hogy a magyarság egyetlen őshazából indult útnak, s vándorlása során kisebb néptöredékeket olvasztott magába. A magyarság az Árpád-korban alakult ki, meghatározó elemei az avar kor előtti Kárpát-medencei népesség, az avarok és a honfoglalók. Ez utóbbi két csoport eredete igen összetett, de nem független egymástól. FÓTHI Erzsébet alaposan föladta a leckét a történészeknek és a nyelvészeknek: ez a sokfelől származó magyarság vajon mikor és hol kezdett el magyarul beszélni? A következő tanulmány, Raskó ISTVÁNé, alig több mint két oldal. Címe: „Genetikai múltba nézés, egy magyar torzó tanulságai” (169-171). A szerző a magyar történeti genetikai kutatások kezdeményezője, hazánkban az első történeti genetikai laboratórium megalapítója. Az archeogenetika lehetőségeinek rövid ismertetése után RASKÓ összegzi a honfoglalás kori csontanyag genetikai vizsgálatának eddigi eredményeit. Az anyai ősök a mitokondriális DNS elemzésével kutathatók. Az eddigi eredmények szerint a szegényesebben, kevesebb melléklettel eltemetett honfoglaló asszonyok az európai népek rokonsági körébe tartoztak, a gazdagabbak viszont ázsiai eredetűek voltak. Az apai ági ősök az Y- kromoszóma DNS-éből vizsgálhatók. Az elvégzett vizsgálatok szerint a honfog-
