Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Horváth Csilla: Régi problémák, új megoldások: manysi nyelvtanítás az alternatív és közoktatási intézményekben (Old problems and new solutions: Teaching methods in the governmental and alternative Mansi educational institutions) 67
72 Horváth Csilla manysiul (Sestalova 2011, 2012), a szociolingvisztikai és demográfiai folyamatok figyelembe vételével ez az adat tűnik legmegbízhatóbbnak. A manysi nyelvi közoktatásban résztvevő diákok számából önmagában még nem feltétlenül lehetne reálisan következtetni a manysi nyelv vitalitására a legfiatalabb generáció körében, a nyelvoktatás hatékonyságára utaló adatok ugyanakkor nem adnak okot az optimizmusra. A manysi nyelv iskolában történő elsajátításának nehézségei több forrásból táplálkoznak. Úgy tűnik, sem a közoktatásban dolgozó tanárok, sem az általuk használt tankönyvek nem képesek követni a diákok szociolingvisztikai hátterének gyors változását. A közoktatásban használatos tankönyveket, nyelvkönyveket ugyanis szinte kivétel nélkül olyan manysi diákok számára tervezték, akik az iskolaköteles kor betöltése idején anyanyelvként beszélték a manysit, az esetek többségében hagyományos életmódot folytató családokban, kisebb manysi településeken nőttek fel. A tankönyvekben túlnyomó többségben vannak a hagyományosnak tekintett életmódot bemutató olvasmányok és illusztrációk, ilyen módon a mai, urbanizált körülmények között élő diákok számára egy távoli, már ismeretlen, alacsonyabb presztízsű kultúra képét közvetítik, így ezek a tankönyvek korlátozott mértékben alkalmasak a diákok érdeklődésének felkeltésére, motiválására. Ezen kívül a tankönyvek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a diákok tanulmányaik megkezdéséig már elsajátították a manysi nyelvet a családjuk körében és stabil nyelvtudással rendelkeznek, ezért nem lehet őket a manysit örökségnyelvként tanulók oktatásában sikeresen felhasználni. A manysit örökségnyelvként elsajátító diákok anyanyelvi beszélők számára kidolgozott oktatási anyagokkal és módszerekkel történő tanításának hatása a korábbi Jugra Népeinek Történelmi, Kulturális és Nyelvészeti Intézetének (azaz a Jugra Állami Egyetemen az obi-ugor tanulmányoknak helyet adó tanszékek) hallgatói körében végzett kutatás eredményeiben is tetten érhető. Spodina kérdőíves kutatásának eredményei szerint az Intézetben tanuló őshonos kisebbségi (vagyis manysi, hanti és nyenyec származású) diákok 70%-a nevezett meg valamilyen őshonos kisebbségi nyelvet anyanyelveként, 20%-uk pedig kétnyelvűnek tekintette magát. Másrészről viszont ugyanezeknek a hallgatóknak 80%-a saját bevallása szerint kizárólag az orosz nyelvet használta az otthoni kommunikáció során, 20%-a pedig olyan családból érkezett, ahol egyetlen családtag sem beszélt őshonos kisebbségi nyelvet (Spodina 2011: 214). Ez a kutatás is megvilágítja az ideális és valós helyzet közt húzódó éles szakadékot: miközben a manysi nyelvi oktatásban részt vevő, azt elvégző diákokról általánosan feltételezik, hogy jó manysi nyelvtudással rendelkeznek, többségüknek bizonytalanok a manysi nyelvi ismereteik, vagy teljes mértékben hiányoznak.
