Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
24 Juha Janhunen Sokkal lényegesebb az uráli nyelveket az úgynevezett altaji nyelvekkel összehasonlítani. Az urál-altaji hipotézis másfél évszázaddal ezelőtt jött létre, és eredetileg főként úgy értették, hogy az uráli és az altaji nyelvek rokonsági viszonyban vannak egymással (Donner 1901). Az altaji nyelvekhez eleinte csak a török, a mongol és a tunguz nyelveket sorolták, de később a koreai és a japán nyelvet is összekapcsolták ezekkel. Most már tudjuk, hogy az altaji nyelvek nem alkotnak egy egységes nyelvcsaládot, mert közös elemeik és sajátosságaik leginkább másodlagos érintkezésekkel magyarázhatók (Vovin 2005). Ezért nem lehet egy nyelvcsalád az urál-altaji közösség sem. De a nyelvek földrajzi történetéről a nyelvcsaládok közti kapcsolatok is szolgáltatnak adatokat. Éppen ezért az urálaltaji összevetések az uráli nyelvek őstörténetének fontos forrásául szolgálhatnak. Az urál-altaji jelenség Az urál-altaji nyelvek egy tipológiai övezetet alkotnak, amely Fennoskandiától, Pannóniától és Anatóliától Turkesztánig, Szibériáig, Mongóliáig, Mandzsúriáig, Koreáig és Japánig terül el. Ezt az övezetet makroszkopikus nyelvi arcaként is tekinthetnénk, de mivel nagyon bonyolult a történetete, és még nem értjük tökéletesen a jellegét, „urál-altaji jelenségnek” is nevezhetjük. Egy újabb szakszóval „transzeurázsiai” nyelvekről is kezdtek beszélni, különösen az altaji nyelvekre hivatkozva (Johanson - Robbeets 2009), de akkor fontos megállapítani, hogy nem nyelvcsaládról, hanem rendkívül sokszintű nyelvi szövetségről van szó. Az altaji nyelvek őshazái
