Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
22 Juha Janhunen ban - például helynevekben - őrződhettek volna meg. Nem valószínű, hogy valamikor elfogadható bizonyítékát tudjuk adni az ilyen nyelvek létezésének, de az uráli nyelvcsalád szerkezete jó lehetőséget kínál a „parauráli hipotézisnek”, mert az uráli őshaza mögött lehetett egy még régebbi és még keletibb őshaza, ahol a protouráli és a parauráli ágak elkülönültek volna egymástól. Ez az őshaza például Mongóliában lehetett volna, mert mind a török, mind a mongol nyelv csak másodlagosan jelent meg Mongóliában. Vannak természetesen Északkelet-Eurázsiában olyan élő nyelvek is, amelyeket rokonítani akartak az uráli nyelvekkel. Ezeket a nyelveket is „paraurálinak” nevezhetnénk, ha tényleg rokonsági viszonyról lenne szó. Főként az úgynevezett paleoszibériai nyelveket tekintették így, és az utolsó évtizedekben az uráli nyelvekhez akartak kapcsolni majdnem minden paleoszibériai nyelvcsaládot (Pusztay 1980). De ezek a nyelvi összevetések nem állták ki az általánosan elfogadott szigorú tudományos módszerek próbáját. A legtöbb figyelmet az uráli-jukagír hipotézis kapta (Rédei 1999), és a jukagír nyelveket tényleg „paraurálinak” is tekintették (Piispanen 2013). Szerintem ezt, sajnos, nem teszi lehetővé a nyelvi anyag kritikai elemzése. A jukagír nyelveket az areális kapcsolatai is inkább Északkelet-Szibériához kötik.
