Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
A legkeletibb uráliak 15 Jenyiszej folyók között lehetett. Ezt az úgy nevezett keleti őshaza-felfogást (némileg eltérő módon) különösen a magyar kutatók vallották (Hajdú 1964), de voltak ennek a nézetnek Finnországban is támogatói (Janhunen 1999). Ha a keleti őshaza fogalmát fogadjuk el, ebből az következik, hogy a finnugor nyelvek főleg keletről nyugatra terjeszkedtek. Ezt a feltételezést a közös elemek eloszlása is bizonyítja. Úgy látszik, hogy a nyelv terjedése lassanként történt, és minden új lépés eredményeként egy új, nyugatibb és a korábbiaktól kisebb nyelvág jött létre (Janhunen 2000). Ezért az uráli nyelvcsaládnak három legnyugatibb ága - a lapp, a finn és a mordvin ág - nagyon közeli kapcsolatban van egymással, ami azt is jelenti, hogy viszonylag nemrégen különülhettek el egymástól. Ehhez képest a cseremisz, a permi és az ugor ág sokkal távolabb vannak a nyugati ágaktól és egymástól is. Az utolsó évtizedekben a legtöbb finn és észt kutató az uráli őshazát mégis az Uráltól nyugatra fekvő területekre, különösen a Volga-Káma vidékére helyezi (Parpola 2012), sőt, voltak olyanok is, akik az európai egyesülés nyomában az őshazát a jégkorszaki Közép-Európában keresték (Wiik 2002). Ezek, a szerintem téves vélemények abból táplálkoznak, hogy ugyanakkor az uráli nyelvcsalád belső szerkezetéről is új és ugyancsak hibás elképzelések fogalmazódtak meg. Ennek az a lényege, hogy a divergencia helyett a nyelvcsalád szerkezetét konvergenciával kezdték magyarázni. Ezért például a lapp, a finnségi és a mordvin ág közös elemeinek eredetét nem ezeknek az ágaknak elsődleges egységében, hanem másodlagos kapcsolataiban vélték megtalálni. A konvergencián alapuló magyarázatok sokféle félreértést eredményeztek az uralisztikában. A kutatók egy része teljesen félremagyarázta a nyelvcsalád szerkezetét, és a két főág helyett hét, sőt kilenc főággal számolt (Salminen 2001). Természetes, hogy egy ilyen megközelítés jelentéktelennek tekinti az őshaza kérdését. Más kutatók pedig új módon kívánták osztályozni a nyelvcsalád tagjait, feltettek például egy olyan csoportot, amelybe a szamojéd és az ugor nyelvek kerültek - a jól ismert másodlagos közös vonásaik miatt - úgy, hogy ezek a nyelvek egy „keleti” ágba tartoznak, míg a többi finnugor nyelv egy „nyugati” ágba (Häkkinen 2012). De van olyan vélemény is, amely szerint egyáltalán nem rokonsági viszonyban állnak egymással az uráli nyelvek, mert közös elemeik mind másodlagos konvergencia eredményei (Marcantonio 2002). Az uráli népek kialakulása Az uráli nyelvekkel kapcsolatos „új” és „forradalmi” nézetekről csak azt mondhatjuk, hogy nincs semmi okunk sem a történeti és összehasonlító nyelvtudomány hagyományos paradigmáját feladni (Honti 2012). Különben nemcsak az
