Nyelvtudományi Közlemények 110. kötet (2014)
Tanulmányok - Janhunen, Juha: A legkeletibb uráliak (The easternmost Urálic peoples) 7
12 Juha Janhunen gyón közel áll a többi finnségi nyelvhez. Ezek a nyelvek nyilvánvalóan keletről, a Néva és Ladoga vidékéről terjedtek el. Történeti adatok és helynevek azt mutatják, hogy Finnország nagy részében csak néhány évszázaddal korábban a lapp nyelvek korai formáit használták (Aikio 2007). A lapp nyelvű lakosság vadászatból és halászatból élt, és mindig csak néhány ezer emberből állt. A finn nyelven beszélő új lakosság pedig új földművelési technológiát hozott magával, az irtásgazdálkodást, amely révén a népesség gyorsan növekedett, és az ország gyéren lakott részeit is meghódította (Janhunen 2005a). A finn nyelv érkezése Finnország nyelvi történetét csak nemrég fejtették meg. Egy korábbi vélemény szerint, amely a 20. század közepéig uralkodott, a finnek a Finn-öböl déli partjáról hajókkal érkeztek és gyorsan terjeszkedtek, mivel Finnország eredeti lakossága már korábban elpusztult, és ezért lakatlanná vált a terület. A 20. század második felében pedig úgy gondolta a legtöbb kutató, hogy a finnek nem is betelepültek valahonnan, hanem „mindig” is Finnországban laktak, legalábbis az újabb kőkortól kezdve (Koivulehto 1983). Az archeológiái kultúrák körében nem volt látható olyan törés, amely a finnek érkezéséhez lett volna köthető. Most már tudjuk, hogy ez a vélemény is téves. De nem mindig kell népességnövekedés ahhoz, hogy egy nyelv átterjedjen más területekre. Erre talán Anatólia avagy Törökország a legjobb példa. Történeti forrásokból tudjuk, hogy Anatóliában már a bronzkorban sok különböző nyelven beszéltek, sőt írtak, de ezeket a nyelveket a görög nyelv váltotta föl.
